Vannak olyanok, akik úgy gondolják, hogy a mai fiataloknak “minden a popsijuk alá van tolva”?

Sok szempontból nehezebb most.

Szingli vagyok 28 évesen, gyereket meg nem is akarok (vagy maximum 1-et, de 35 felett - tudom, hogy nem úgy egészséges, de a második diplomám után kicsit élvezni is szeretném az életet, bocs) és azért kapok piszkálásokat, cs.sztetéseket. Hogy férfi márpedig KELL, kvázi férfi nélkül nem élet az élet, hogy létezik, idősektől: bezzeg a mi időnkben. Az emberek 60-70% irányából érezni a kisugárzást is, hogy szerintük az életem nem komoly most, szingliként és minden elé kellene helyeznem, hogy találjak valakit. Ha nem akarok gyereket, akkor meg önző vagyok és igen-igen, a mai individualista világ. Ja, meg ki fogja rám nyitni az ajtót idős koromban. :D

Szóval elfogadóbb a világ, de igazából mégse.

Ja meg az elfogadó világnak van egy olyan vetülete is, hogy ÉN mindent megtehetek és SENKINEK sincs joga rám szólni. Ha este zajongok a lakásban, éjjel 4-ig bulit tartok, éjfélkor mosok, vagy épp vasárnap délben a csapágyhibás mosógéppel, amit konkrétan az egész társasház hall, húzom a széket, az ajtóban állok a buszon, középen megyek a járdán - mert NEKEM jogom van erre. Ha nem tetszik, te vagy az antiszoc.

Igen, mindenki mehet egyetemre. DE! Minek? Rettentő sok gyenge szak van. A követelmények a béka valaga alatt jó mélyen, a tanárok hozzá nem értők és az egészen érződik, hogy egy nagy alibiszak. Ezek tetszőleges keveréke. Lassan mindenkinek lehet / LESZ diplomája, így a diploma annyit fog érni az életben, mint pár évtizede az érettségi.

Sajnos én is bekajáltam egy ilyen büfészakot érettségi után. Máig ennek hatását szenvedem. :(

Az albérletárak az egekben, az ingatlanárak az egekben.

Vagy gyűjtöttek a szülők és vettek a gyereknek lakást, vagy nagyszülőktől stb. örökölt (használatra kapta vagy ajándékozással hivatalosan is), vagy szív, mint a torkosborz. Esetleg szív társbérlettel: enyém a szárító, enyém a fürdőszoba, enyém a konyha, meleg van / hideg van, büdös van / miről beszélsz, nincs is... Én 2,5 évig bírtam úgy, hogy én adtam ki szobát, pedig a második lakótársam alkalmazkodóképes, normális csajszi volt. Az elsőt hagyjuk, ő 2,5 havival tartozott is.

Az igazi hivatások (pedagógus, óvodapedagógus, ápolónő, tűzoltó, rendőr) siralmasan alulfizetettek. Egyik óvodapedagógus barátnőm több év pályán töltött évvel (és minősülnie kell!!!! nettó 180-nak örült.

A jól fizető és több szempontból kellemes állásokra (IT-s munkák, pénzügyi területek) pedig olyan értelemben nehéz bekerülni, hogy az ember beledöglik a tanulásba.

Apropó én úgy érzem, egyre többet és többet kell letenni az asztalra. Mintha az emberek egyre jobb KÉSZSÉGEKKEL születnének vagy legalábbis az elvárások egyre magasabbak. Említették már előttem a nyelvtudást.

Hátast dobok, amikor hallom, ahogy egy gimis mesél: angol felsőfok, egyéb nyelv középfok már gimi alatt, emelt szintű infó, matek érettségi, majdnem színötös bizonyítvány, mellette sportol, mellette bulizik és esetleg párkapcsolata is van. Hát, igen, egyre inkább rohanunk és rohanunk.

Emellett sok jó dolog is van szerintem a mai világban, de nem egyszerű a mai tizen-huszon-harmincéveseknek se....

28N

1. Inkább ne vállaljon senki gyereket nyomásra! Anyám is csak apám meg nagyapám nyomására szült,2 éves koromban el is váltak,anyám sosem akart engem igazàn,jól tudom akármennyire mondja,szétzúzta az önbizalmam és bántalmazott,ezért kell most a nagymamàmmal laknom.

2." Bárki járhat egyetemre",na de mégis milyenre? Tudod hogy orvosira milyen követelmények vannak,hm? Na és például színművészetire?

3. A CSOK-kal a s*gged kitörölheted. Van ismerős akiknek csak azért lett 3. gyerek hogy kapjanak elég támogatást családi házra és folyamatosan az idősebbik gyereknek kell foglalkozni az öccseivel ezáltal szegény már nem akar gyereket mert megutálta őket.

4. Tanulhatnak külföldön,na de mennyiért? És milyen nyelvtudással? Semmi sincs ám ingyen.

5.Fapadossal te is utazhatsz bármerre nem értem a problémát.

6. 2 nyelv? Az hogy középiskolába 4 évig feleslegesen tanulod a 2. nyelvet semmit se fogsz elérni elhiheted. 3 éve tanulok franciát,5ös vagyok de egy mondatot nem tudok elmondani. Angolul se azért tudok mert az iskolában megtanultam.

7. Az informatikához sem ért mindenki,de lehet hogy ez neked nem tetszik viszont az informatika a jövő,akár szeretnéd akár nem.

Nem, és ezt úgy mondom, hogy sajnos. Úgy kellene gyereket vállalni, hogy a szülő vállalja vele az elindítását is és igenis a segge alá rak dolgokat, hogy neki ne kelljen ugyanúgy a nulláról indulni. Az összes valamire való család így működik.

Az információátadásban is ez a stratégia volt az a pont, amikor továbblendítettük a tudományt és túlnőttünk az elődeinken: mikor a következő generációnak nem kellett mindenre magától rájönnie, hanem megkapta a lényeget, amihez azon felül adott hozzá az élete során.

De persze ha ezt hangoztatom, habzó nyállal ugranak nekem a "gYerEknEk cSaK szErEtEt kElL" emberek, akik nem bírtak elmaradni a valagukon és gyűjteni a gyerekük érkezésére meg szívják a foguk, ha arról beszélek, hogy a gyerek születésekor illik indítani a lakástakarékot.

De persze szaporodni lehet és kell enélkül is, hogyne. Ahelyett, hogy belátnák az emberek, hogy attól, hogy valami biológiailag lehetséges, nem biztos, hogy az ő életükbe való.

Amúgy vannak emberek akik rengeteget nagyzolnak a semmire is, meg hogy mit értek el, elfelejtve azt, hogy mennyi támogatást kaptak.

Apám tipikusan ilyen volt.

Minden pénzt elivott, 20+ éven át nem dolgozott. Viszont 30 éves koráig megteremtette az alapokat mint autó, családi ház. aztán megragadt azon a szinten, hogy ő házat tett a seggünk alá, hát k.. rendes tőle, hogy nem az utcára fialtatott le 2 gyereket.

Meg hangoztatta hogy nekünk ilyen soha nem lesz, semmink nem lesz. De ehhez ő is hozzá járult rendesen. Hiszen soha egy fillért nem kaptunk tőle, 30 évesen mindent magamnak kellett albérlet mellett megteremteni.

Ehhez képest ő elfelejti az olyan apróságokat, hogy ő 30 éves koráig otthon lakott családostul nagyanyáméknál egy 2 szobás kis házban. Meg a fél rokonság járt segíteni építkezni, sokat invesztáltak pénzt, energiát az ő házába.

Ha én is 30 évig otthon laktam volna és mellette kaptam volna segítséget, nyilván előrébb lennék. Fordítva meg ő is máshol tartott volna, ha kidobják 18 évesen mint engem, hogy éljen meg ahogy akar.

Sajnos nagyon sokan vannak, főleg a ratkó gyerekek aka. boomerek között, akik így gondolkoznak. Nekem annyira a seggem alá lett tolva minden, hogy életem első aktív keresettel rendelkező évében visszafizethettem apám elherdált devizahitelét, amire magasra szart, miközben Ny-Euban hajtotta az eurót.

A barátaim körében nem tudott senki önerőből lakást venni, mindenki szülői segìtséget kapott. Engem nem érdekel, hogy 10.000 forintból mrgfordul az ember Rómában, az alapvető dolgokra nincs pénz. Legnagyobb baj a lakhatási válság, ami a fiatalokat érinti. Régeb ebből a szempontból jobb volt, felhúztak egy csomó panelt, volt úgynevezett tanácsi lakás. Ma már semmi nincs csak hiéna főbérlők meg stadion.

"Iletve ne feledjük, hogy az iskolákban vannak azért még vaskalapos tanárkák akiknek hála a diákok 45 perceken át nem ehetnek meg ihatnak és a termet sem hagyhatják el és motiválatlanok lesznek."

Nincs reláció a kettő között, de látom mostanában elég trendi erre fogni a dolgokat.

Szépen hangzik, hogy valakit támogatnak a szülei tanulmányai alatt, de ha jobban megnézzük az pont arra, vagy arra se elég, hogy hónapról hónapra éljen.

Többen is leírták a lakás problémát. Olyan végzettségem van amivel jól lehet pénzt keresni, de ha 20 évig spórolnék csak lakásra, akkor se tudnám önerőből megvenni a jelenlegi árak mellett. Persze lehetne felvenni hitelt, amivel nincs is gond szerintem, viszont mi van akkor, ha egy másik városban kapsz jobb álláslehetőséget? Ha ketten vagytok akkor persze egyszerűsödnek a dolgok, de még mindig megannyi költség van amit sajnos nem lehet megkerülni.