Van bármi "jövője" a mostani velem egykorú fiataloknak? 17/f

Soha, senki nem mondta azt, hogy munka és lemondás nélkül bármit el lehet érni. Ezt a hülye média és filmek sugallják a fiataloknak, hogy a semmire lehet milliárdosnak lenni. Minden generáció keményen megdolgozott azért, amije van. Senki nem a sült galambot várta. Az élet nem habos torta, de azok akiknek vannak céljaik és tesznek is értek, azok előbb-utóbb elérik a céljukat. Ha a legelején feladod, mert úgyis minek, akkor tutira semmi nem fog sikerülni. Mindenért meg kell dolgozni, végzettségért, nyelvvizsgáért, pénzért, jó házasságért, jó barátságért stb.

A párkeresési részét értem, de azt tanácsolom, hogy keress olyan párt, aki hozzád hasonlóan gondolkodik. Mindig vannak hozzánk hasonló emberek, csak idő megtalálni.

31/N

Teljesen ellenkezőleg látom.

Nekem minden idősebb rokonom és ismerősöm azt mondja, hogy örüljek, hogy most vagyok fiatal, mert sokkal több, és sokkal jobb lehetőségeim vannak.

Eddig minden, amibe belekezdtem ha nem is elsőre, de összejött.

Ilyen-olyan nehézségek természetesen most is vannak, ahogy voltak és lesznek is. Viszont amennyire én látom, még így is jobb a mi generációnknak, mint az előzőeknek.

Érdekkapcsolatok mindig is voltak és mindig is lesznek. Csak az adott két emberen múlik, hogy mit hoznak ki a köztük lévő kapcsolatból, de ha valaki nyitott a világra és tesz azért, hogy elérje, amit szeretne, akkor igaz szerelmet is talál.

Én abszolút pozitívan látom a jövőmet.

19/L

Lehet azon vitatkozni, hogy mikor volt jobb, de felesleges. Neked most, a jelen körülmények között kell helytállni és hidd el, nem esélytelen.

De az természetes és mindig is így volt, hogy a sikerért meg kell dolgozni.

El vagy tévedve.

Ennyi lehetősége egy fiatalnak, mint most van, soha nem volt.

A fiam pár évvel idősebb, egyszerű szakmunkásként kb már vagy 5 országban dolgozott, nyelvet úgy tanult, hogy egy 1 év külföldi munka után hazajött 2 hónapra és napi szinten verte az angolt meg konzolon játszott.

Azóta kb bárhová mehet, szakma van, nyelvtudás van.

23 évesen megyeszékhelyen van lakása, gondolkodik azon, hogy vesz másikat is.

Itthon 400-500 ezret ajánlanak neki, de vonza a csavargás.

Én annak idején mehettem a gyárba, nulla pénzért, az országból nem mehettem ki csak úgy, semmi lehetőség nem volt.

Persze, hogy van. Mindenkinek van, csak nem egyforma. Szerintem közel sem olyan szélsőségesen egyoldalú a helyzet, mint ahogy előttem írták, hogy most minden királyság.

Ha valaki normális helyről, normális háttérrel, jól orientálódik, akkor most rengeteg lehetősége van. Ha ezek közül valami nincs meg, akkor szinte semmi.

Lehet jönni azzal, hogy régen is mennyit kellett dolgozni, de mondjuk a rendszerváltás környékén és előtte nem volt olyan vészes a dolog. Apám korosztályából a normálisabbak, akik nem azt mantrázzák, hogy "ezek a mai fiatalok milyen rosszak", simán elismerik, hogy akkor pár év normál munkával azért elég könnyen összehozhattak egy jó házat. Most meg, ez azért nem megy csak úgy a 15 milliós egyszobás lakások korában, nettó 200.000-al.

Nekem is vannak ismerőseim, akik simán megcsinálták a szerencséjüket és ők is boldogan elmondják, hogy rengeteg lehetőség van. És rájuk pont az igaz, amit írtam. Normális szülői háttér, egy kis terelgetés és ment nekik. Azok az ismerőseim viszont, akiknél nincs pénz, a szülők nem tervezték el a gyerek tanulmányait és életét, nem igazán tudtak mit kezdeni magukkal. 1-2-en vannak csak, akik kitanulták a szakmát és a kivándorlás elején megindultak.