Miket küzdöttetek már le magatokban a gyermek miatt? Mennyiben elvárás az "önfelálďozàs"?
Szoval karácsony, rokonok alapon kérdezem.
Távoli rokonokhoz mennénk, ahol en rendkivül feszélyezetten érzem magam, egymás "vizsgáztatàsa" megy szimpla beszélgetések keretében, ki hol tart az életben, a gyerekének hogy megy a suli, hogyan viselkedik, hisztizik e, a vendégfogadónak csak látszatra tudok segiteni is, mert azt sem tudom mi hol van, meg amugy fözni sem tudok stb.es nekem kellemetlen hogy a háziasszony "ugrál körbe"mindenkit egyedül stb
Határozottan ki akarom hagyni!
Viszont a rokongyerekek nagyon ritkàn találkoznak, imádják egymást, nem "szakíthatom" el a rokonaitol, csak mert nekem "olyanom" van.es most ugye a nagy kérdést kaptam vissza, ha én nem is akarok menni etc, a kicsire nem gondolok...?
Tavaly kibírtam, kimerített szellemileg idegileg mindenhogy,rendkivül kellemetlenül éreztem magam végig, és most ugyanehhez bennem már nagyon nincs "erő"
Más mennyiben teljesít erőn felül a gyermekéért?
#9
Tudod, ilyenkor az anyák, akiknek fontos a gyerek vagy a család, nem Gyakoriznak, hanem dolgoznak valahol, vagy készülnek a karácsonyra.
Takarítanak, meg sütnek-főznek,...ja, te azt nem tudsz!:D
Hát így jártál!
Én is tudok, de nem olyan ünnepi menüket ami náluk megy.
Mi is készülünk a karàcsonyra es igazàn meghitt tökéletes is lenne.és dolgozom is mellesleg.
Ez sem volt vàlasz 11#.
Az ujjal mutogatáshoz nem kell ész. Azt a legkönnyebb.
És nálam egyre égetöbb a kérdés. Amire senki nem tudott felelni. Csak én vagyok ilyen családdal megáldva.
Igazábol lehet a gyermek érdekét nem is a kapcsolattartás szolgálja, az is megeshet, hogy az ellenkezője, ha jobban belegondolok.
Tényleg. Legalább eddig ez megvan.
Igen, pontosan egyező szinte minden.
A gyerekek azzal az ártatlan szemmel, még ebből az égvilágon semmit nem látnak. Kicsik még. Én látom azt is csak, felnött szemmel, amikor "versenyeztetik" is őket, ki felel szebben, ki felel tartalmasabban, és a többit.és mennek a félszavakból is a hosszú távú "konklúziók"levonàsa. Azaz kvázi egy nap alatt véleményezik a másik egész életét. Az alatt az egy nap alapjàn, amit karácsonykor "hozol". Nem lehet benne egy apro baki sem.
Igazából örülök is, hogy nem mérgezik hasonlókkal az én gyermekem, de csak mert nem tudják, mert messze vannak.
Ö még a felnött "gondolkodàst" ami nálunk nem, nem ismeri. És a rokongyerekek sem. MÉG!
És lehet jobb a "csúcson" kiszállni, (amig szél emlékei vannak), nem pedig akkor, amikor már a gyerek szól. Mert akkor már ott van neki erröl a tapasztalata. És addig legalább csak a jó emlékek maradtak meg. "Az alma külseje" es nem csalódnak attól, hogy valojàban "belül rohad".
Megismerik majd úgyis az életet, hogy a valóságban nem minden család a szeretetröl szól, csak ezt szerintem nem én akarom megtanítani neki.
Amugy mindegy melyikünk rokona, mert úgy, hogy nem tudom figyelni, vagy kivédeni, vagy kimenteni szitukból, én semmiképp nem engedném el. Azaz úgy, hogy ne álljak mögötte. Ha bármi van.
*ami nálunk megy, még nem látják át
*még szép emlékei vannak
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!