Miért nem képesek elfogadni egyesek, hogy nem fogok szülni és ez nem fog megváltozni?

Tőlem egyszer-egyszer kérdezte meg a családban mindenki, azóta se. Tudni kell ilyen kérdéseket kezelni és normálisan válaszolni, hogy mások is felfogják.

Én őszintén szólva csak sajnálni (és nem lesajnálni!) tudok olyan embert (főleg, ha az illető nő), aki szerint egy nőnek az egyetlen önbeteljesedés az az, ha valaki szülő lesz. Mert ha neki pont az, akkor oké, szuper, egészségére, örülök neki, de ha nem az - és nagyon sok nőnek nem az - , és mégis elhiszi, hogy ettől ő boldog lesz, akkor meg nagy valószínűséggel olyan életbe kényszeríti magát vagy olyan élettel "éri be", amiben ő nem boldog, aztán meg nem érti, miért nem boldog, miért nem szereti az életét, miért van hiányérzete és gyötri a bűntudat, mert közben meg (jó esetben) szereti a gyerekét. És most nem is a gyerekvállalásra mint általános dologra gondolok, hanem arra, amikor valaki a gyerekvállalásra teszi fel a fél életét akkor is, ha lenne igénye másra is mellette - csak erről az igényről lehet nem is tud vagy elfojtja, mert ő elhiszi, hogy csak a gyermekvállalás a tuti.

Szóval sokkal egyszerűbb és jobb mindenkinek ha mindenki azt csinál amit akar függetlenül attól, hogy a társadalom vagy mások mit várnak el tőle.

A gyerekvállalás meg a karrier nem egymást kizáró dolog, van, aki mind a kettőt szeretné és csinálja is, van, aki csak az egyiket, van, aki meg egyikben sem leli örömét, nem akarja az életét se a munkájának, se a gyerekének szentelni, hanem teljesen másban teljesedik ki és teljesen mástól boldog. Mindenkinek joga van eldönteni, hogy mi az és joga van azt megváltoztatni is, ha időközben meggondolja magát vagy az egyik út mégsem válik be.

#19 Szerintem az, hogy valakinek gyereke születik nem jelenti azt, hogy automatikusan feláldoz minden mást. Nyilván kell áldozatokat hozni és nem csak a saját érdekeinket nézni, ha már felelősek vagyunk egy gyerekért, de nagyon sok nő képes gyerek mellett magára is figyelni, a saját hobbiját vagy életét is kiegyensúlyozottan csinálni úgy hogy a gyerek nem szenved hiányt. (Nyilván azt is meg kell említeni, hogy ehhez azért szükséges az is, hogy ne minden gyerekkel és háztartással kapcsolatos munka csak egy emberre szakadjon, mert valljuk be, aki egyedül nevel gyereket, viszi háztartást meg próbál pénzt is keresni, magukat fenntartani, vagy esetleg ha a család mélyszegénysében él, annak a túlélés fontosabb, mint az, hogy eljut-e teniszezni heti kétszer, és ezt én meg is értem, és nyilván ezek miatt ez egy sokkal összetettebb kérdés.

Én inkább arra gondolok most és arról beszélek, mikor lenne lehetőség jobban összehangolni.)

Nekem az a problémám, amikor valaki szerint minden nőnek ezt kell csinálnia és ne is legyen igénye semmi másra. Sok olyan nőt/lányt ismerek, akik 20 évesen szültek és ennyi. Se hobbi, se munka, se saját élet/szórakozás (főleg, ha még a férj se veszi ki részét a háztartásból, vagy nem is engedi el sehová az asszonyt, ha egyáltalán van férj), alig vannak barátai, akik vannak, azokkal is csak a gyerekről tudnak beszélni és igazából semmilyen más inger nem éri, csak a mások "terhének cipelése" meg a gyereknevelés. Szerintem nagyon kevés embernek jelenti ezt a boldogságot, mégis vannak, akik szerint ez az etalon.