Egyesek miért nem tartják be az <élni és élni hagyni> elvet?

Rengeteg olyan ember él itthon, akinek nyomorult az élete. A munkája amilyen sz*r, olyan keveset fizet, a főnöke bunkó, a gyereke visszabeszél, a párját ki nem állhatja, a pénztelenség miatt pedig nem jutnak egyről a kettőre: ott nyomorognak a szülőknél vagy valami albérletben, esetleg olyan saját házban, amit alig bírnak fenntartani, a felújítás pedig szóba sem jöhet.

Ha az ilyen ember körülnéz az életében, nem sok örömet lát, pedig vágyna rá. Viszont van valami, ami mindig szóba jöhet, mint örömforrás: az, ha igaza van. Ha igaza van, büszkén húzhatja ki magát: há' azér' én is tudok valamit, lássátok, há' igazam van, valamire én is vittem. Ezért aztán lépten-nyomon próbálkozik, hogy igaza legyen. Általában kevéssé fontos, de annál látványosabb problémákba avatkozik bele kérés nélkül: melyik sorba kellett volna állni a teszkóba' a péztárnál, merre kell tekerednie a WC-papírnak a tartón, hová kell tenni a felmosóvödröt - mindegy, milyen témáról van szó, a lényeg, hogy mondhassák az okosságukat kéretlenül, általában utólag. Annyira ugyanis nem okosak ők, hogy valamit önerőből ki tudjanak találni, csak az ellentmondás megy nekik. Nem úgy keletett vón', ha neked vónák, nem úgy csináátam vón', én nem akarok beleszólni, de...

Az ilyenekre rá kell hagyni a hülyeségüket és el kell kerülni őket, nem tudsz velük mit kezdeni.

"Aki önmagával békében van, az másokat is békén hagy."

Lord Shaftesbury

És a fordítottja is igaz.

Szerintem nem kell, hogy nyomorult legyen az élete valakinek ahhoz, hogy jogot formáljon a mások életébe való beleszólásra. És nem is feltétlenül csak a pitiáner ügyekben fejtik ki végtelen bölcsességüket.

Ezek az emberek annyira rövidlátóak, hogy a maguk által preferált dolgokat univerzális, mindenki által követendő példának tartják. Ha neki autója van, lenézi azokat, akik tömegközlekednek. Ha a Facebookon 100+ ismerőse van, levegőnek nézi azokat, akiknek nincs, vagy esetleg nincs is profiljuk. Ha testépíteni jár, kiröhögi azokat, akik sovány testalkatúak, vagy túlsúlyosak. Ha gazdag, akár önerőből, akár nem, a szegény ember nem ember.

Én ezeknek a példáknak mind voltam az elszenvedő alanya, különböző emberek által. Egytől-egyik nagyobb egóval rendelkeztek, mint intelligenciával. Az egyikük például egyszer elmesélte, milyen kényelmetlenül érezte magát az éppen aktuális barátnője szüleinél, mert a házuk "tele volt könyvekkel, meg ilyenekkel", ő meg köztudottan legfeljebb csak használati utasítást olvas, meg a Facebookot. Ilyen emberek mindig is voltak, sajnos mindig is lesznek. Mostanság jobban lehet őket hallani, mert az internet miatt gyakorlatilag bárkinek, meg az anyjának is lehet platformja az idiotizmusa terjesztéséhez.

Szegény magyarok! Mindig bántják őket:)

Miért nem hagyják élni őket?