Rettegnek a nők, hogy egyre több férfi jön rá, hogy a nők képtelenek szeretni a férfit?

Ahhoz nem kell, hogy ismerjelek, hogy az állításaidat támadjam, a személyedet nem támadtam, ha te annak vetted, az nem az én hibám. Nem érdekel a legkevésbé sem, hogy milyen állapotban van a kérdező, az ő tetteiért nem én vagyok a felelős. Ha leírsz valamit, miért nem bírod elviselni, ha valaki kritizálja azt? Az én állításaimat is kritizálják, mégse sértődöm meg. Azt állítottad, hogy mindenki érdemel szeretetet, a kérdező ráadásul rászorul, miért bántjuk szegényt. (Tehát azt is állítottad, hogy bántottuk, holott nem.) Erre írják, hogy nem így van. Erre írod, hogy jajj hát nem úgy gondoltad, félreértették (te írtad ezt, nem én) nem kell szeretni, de a bántás nem segít! Erre írom, hogy nem akarok segíteni, erre írod, hogy jajj hát nem úgy gondoltad, nem kell segíteni, de az nem segít, ha belerúgnak! (Majd sértődötten elköszönsz, ezzel jelezve, hogy érvekkel nem vagy képes kiállni magad mellett, ezért részedről a téma le van zárva.) Nem kényszerített senki, hogy írd te is azt, amit mások, bármilyen kritikát megfogalmazhatsz, de ugyanígy más is kritizálhat téged, nem értem, miért kell ezt személyes támadásnak venni. Ha valamit leírtál, vállald is azt.

Nem, nem rettegünk.

kérdező, kevesebb feminista/leszbikus/liberális propagandát olvass, szerencsére elenyésző kisebbség ez a nagyszájú banda.