A tini lányok miért ilyen flegmák önteltek és miért képzelik magukat királynőnek?

Mert gyakorlatilag 100 fiú körbeugrálja őket és növeli az egójukat.

Amúgy persze, nálad is lehet probléma, de hahó, emberek... Üljetek be 5 percre bármelyik gimi aulájába és hallgassatok bele pár beszélgetésbe. Lassan már egyetemeken is az a szint van. 10-ből 8 csaj tényleg egy egóval túltolt flegma valami. (Persze, lehet a maradék 2-ből is választani, de rájuk vagy nagy az igény, vagy a skála másik végén frusztráltak.)

Az utolsonak maximalisan igaza van.

En mar tobb gyerekes felnott no vagyok. 11 eves hazassaggal a hatam mogott, pedig megcsak a 30-as evem elejen jarok.

De ha nekem ma kene ismerkednem nagyon bajban lennek, mert mind a fiuknal, mind a lanyoknal nagyon nincs rendben valami. Igyekszem a sajat gyerekeimnek erteket kozvetiteni, mert ez az alapja mindennek.

A nagyobbik fiam mar iskolas es amikor megyek erte, jonnek ki a sulibol a 7.-esek 8.-osok (kis gyerekek meg) olyan dumakat hallok toluk, hogy alig birom az allam felkaparni a foldrol :D szornyu, de ilyenkor mindig arra gondolok, hogy “ugyan mar... en is voltam kolyok es kb ugyan ilyen gaz lehettem”

Megnyugtatlak, hogy az idősebb nők is ilyenek... A tinilány nem más, mint egy még nem kifejlett "rosti". Mi az a rosti? Az angol "roastie" szót magyarították így a neten. Olyan széthasznált, lepukkant nő, akinek már úgy néz ki a puncija, mint egy szelet marhasült, azaz roast beef.

Ezek a nagypofájú tiniribik mind ugyanarra a pályára állnak rá. Ebben a korban pattannak fel a faszkörhintára, és mennek pasiról pasira, "élvezik a fiatalságukat". Mivel jelenleg jól néznek ki és aránylag könnyen megkaphatóak, ezért népszerűek. Körülrajongják őket, elviszik éttermekbe, meghívják őket bulikba, versengenek értük. Emiatt pedig azt képzelik, hogy különlegesek, és játszhatják az eszüket, lenézhetnek másokat, illetve nem kell semmilyen erőfeszítést tenniük a sikerért, mert kinyitják előttük az ajtót, akárhová is mennek.

Telnek-múlnak az évek, és a bulizós tinilányka egyre jobban leértékelődik. Ha elég ostoba, akkor még szét is csapja magát cigivel, piával, éjszakázással, ócska tetoválásokkal, piercingekkel. Egyszer csak ott találja magát huszonnyolc-harminc évesen, és már nem kell senkinek, mert ő az a csaj, akiről mindenki tudja, micsoda. Ekkor kezdődik a sipákolás, hogy "minden férfi disznó" és "minden férfi csak AZT akarja". Az meg sem fordul a fejükben, hogy tán azért, mert nem is tudnak semmi mást adni. Hűséget, szerelmet, családot, biztonságot, otthont. Egy férfi igazából erre vágyik.

A kifejlett rosti azonban semmi szín alatt nem adja fel eddigi életét. Az nem lehet, hogy ő hibázott! (Még soha egyetlen nő sem mondott olyat, hogy "igen, ez az én hibám volt"). Ekkor taktikát vált, és ravaszkodni kezd. Megpróbál magasabb fokozatra kapcsolni, lejjebb adja a mércét, és ő lesz a szexi MILF, legalábbis azt hiszi. Egyre bevállalósabb, azaz még nagyobb ordas qrva lesz. De az idő, az bizony nem áll meg, és legkésőbb negyven körül végleg eladhatatlanná válik az áru.

Az egykor szép és beképzelt tinilány ekkor kétségbeesetten elkezd dörömbölni azoknak a férfiaknak az ajtaján, akiket egykor kidobott, lenézett, kigúnyolt. Gyakran megkeresik a középiskolában lepattintott fiúkat, a volt pasikat, hátha valaki még szabad. Más rostik épp ellenkezőleg, teljesen visszavonulnak mindenféle szexuális élettől, és megkeseredve szidják a sok szemét férfit, miközben mártírnak képzelik magukat. Az ilyenekből lesznek a lila hajú, őrjöngő feministák és a hat macskával magányosan élő szinglik. Kifelé persze megjátsszák magukat, és lépten-nyomon hangoztatják, hogy határtalanul boldogok egyedül.

A rosti pályája persze más irányt is vehet, ha időközben teherbe esik, és nem rohan el kaparásra. Ebből aztán lesz egy rövid életű házasság, ahol a rosti parazitaként viselkedve rövid úton kiszekálja a férjét, majd elválnak. Rostink ekkor anyaoroszlánként küzd a gyermektartás jogáért, amit sajnos a bíróságok az esetek elsöprő többségében meg is adnak. De mivel rostink lényegében pszichopata, a gyermek mindössze divatkiegészítőként szolgál számára, avagy értelmetlen létezése két lábon járó igazolásaként. Az apa nélkül felnövekvő gyermek aztán katasztrofális életnek néz elébe. Igazolt tény, és a statisztikák is alátámasztják, hogy a kisiklott életű emberek - bűnözők, drogosok, súlyos mentális problémákkal küszködő betegek - valamennyien egyedülálló anya nevelései.

A rosti életének végállomása a nyanya fázis. Ekkor válik házsártos öregasszonnyá, akinek mindenkihez van egy rossz szava, mindenkinek szívja a vérét, és egyszemélyes megfigyelő és rendfenntartó alakulatként próbál működni a társasházban.

A nagyképű tinilányokat akként kell kezelni, amik. Szórakoztató eszközként. Sem nőként, sem emberként nem képviselnek semmilyen értéket, és soha nem is fognak.