Ha megtámadnának az utcán, ti milyen módszerrel véditek meg magatokat?

odaadom az ertekeim csak ne bantson

Nem tudom, lehet elájulnék.

Fenyegettek már meg késsel. Életem totális mélypontját voltam. Felhúztam a pólóm és mondtam h csináld. Valószínűleg erre nem gondolt. Elszaladt. Ma nem tudom mit tennék. De bántanám az fix.

Én megpróbálnék beszélni vele. Sokszor próbáltak ciányok megverni, de valahogy kindíg szót tudtam velük érteni, és valamiért úgy érezték hogy a barátjuk vagyok. Nem igazán tudom megmagyarázi hogy mit is mondok nekik, csak egyszerűen ráérzek. Azt hiszem talán ez működne akkor is ha valaki meg akarna támadni az utcán, vagy ki szeretne rabolni. De ha ez nem működik, akkor jobb elfutni, mint hősködni.

2015ben megtámadott egy menekült.Mondanám, hogy rosszkor voltam rossz helyen, de aki a debreceni menekülttábor mellett nőtt fel, igazából mindig rossz helyen volt. Évekig semmi baj nem történt, de a családom mindig mondta, hogy ne járkáljak gyalogosan, főleg este csak, ha nagyon muszáj. Egyik nyári este muszáj volt, bár még nem volt teljesen sötét, csak sötétedni kezdett, és megtörtént a baj. Először nem is tudtam mit akar, mert a saját nyelvén kezdett el hablatyolni, de aztán mikor ott akartam hagyni előkapta a kést és elkezdett Allah-kozni, de nem ijedtem meg, arra gondoltam, hogy nem halhatok meg itt a házunktól néhány méterre a járdán..pillanatok alatt kellett cselekednem, és annyi szerencsém volt, hogy mielőtt odajött hozzám zenét hallgattam és a füles még a nyakamban lógott, illetve annak köszönhetően, hogy a telefonom egésznap a kezemben van tudtam tárcsázni a testvéremet vakon is, aki otthon volt. A migráns nem értett magyarul és a hangsúlyom olyan volt mintha neki beszélnék, de közben csak azt hajtogattam, hogy segíts, mert megtámadtak. A bátyám egyből tudta, hogy miről beszélek, naponta voltak akkoriban ilyen esetek és papucsban, pizsamában elkezdett rohanni, hallottam a fülesen át, ahogy végig mondja, hogy ne féljek. Közben angulul próbáltam könyörögni a mocskos muszlimnak, hogy ne bántson. A bátyám olyan hirtelen jelent meg, hogy teljesen ledöbbent, nem tudott reagálni, mert a háttal állt neki. Nem bántotta nagyon,csak belevágta a vízzel teli árokba és ott hagytuk. Mai napig nem értem hogyan lehetett akkora szerencsénk, hogy nem szúrt. Szerencsére utána nem sokkal bezárták a tábort, de azt az estét sosem felejtem el. Az viszont nagyon szomorú, hogy jött egy férfi biciklivel és segítséget kértem tőle, de elkezdett gyorsabban tekerni, nehogy neki is baja essen..illetve nem tudom pontosan, de ez egy elég forgalmas úton történt, ráadásul egy benzinkúttal szemben, szóval biztos vagyok benne, hogy autósok is látták, de senki sem próbált segíteni. Minden eset és nekem hatalmas szerencsém is volt. Szerintem ilyen helyzetben nehéz jól reagálni, erre így senki sem tud pontos választ adni.