Csajok! Ti szoktatok félni hogy elrabolnak,megtámadnak titeket az utcán?

Szerintem túlparázod, ennyire azért nem kéne félni. Magadnak is ártasz ezzel. Az óvatosság oké, de a túlzott félelem már nem segít elkerülni a bajt, viszont te belebetegedsz.

Viszont ollót ne használj ilyesmire. Két okból. Az egyik, hogy nem minősül önvédelmi fegyvernek. Szigorúbban ítélnek meg, ha ollóval próbálsz védekezni, mintha kifejezett önvédelmi fegyverrel. A másik, hogy ha elveszik tőled, benned is kárt tehetnek vele. Szóval ha ennyire félsz, szerezz inkább be egy paprikasprét.

Addig nem féltem míg egyszer valaki nem követett haza. Több úton is haza tudtam jutni, a legrövidebb egy szűk egyirányú közben vezetett, az sötétben határozottan sikátor szerű volt. Békés nyugodt kertvárosi részen laktam, egy a közre nyíló szintén közből fordult utánam egy férfi. Nagyon paráztam, de nem kezdtem el futni csak gyorsabban szedtem a lábam, elővettem a kulcsom jelezvén, hogy hazaértem, és elkezdtem szólongatni a köz végiben lakó kutyát. Ahogy kiértem belőle - pont szemben laktunk - onnan már szaladtam a házunkhoz, be is csöngettem hogy ha bénáznék a kulccsal kijöjjenek már a szüleim és ahogy nyitottam a kaput még visszanéztem, a férfi ott állt és nézett egy villanyoszlop mögül. Irtózatosan féltem utána bármerre is menni, ha sötét volt még reggel nem indultam el otthonról - hál isten a középsuliba nemigen voltak 1-2-3. óráim - amíg ki nem világosodott, ha sötétben értem haza - ellenben voltak későn is óráim - kijöttek elém a szüleim autóval -.

Nem igen akarok belegondolni mi lett volna, ha messzebb lakom, mivel ott akkor kezdtek épülgetni a házak, mögöttünk gyakorlatilag egy hatalmas mező volt, kicsit lejjebb egy mély árok, 3 utcával odébb pedig már a Duna-part.

Volt egy időszak, amikor én is ennyire féltem, de akkoriban volt más szorongásos betegségem, és szociális fóbiám is. Mióta azokból kigyógyultam, és tanultam egy kis önvédelmet is, azóta nem félek, csak ha kicsit veszélyesebb, sötétebb környéken járok.

Ollót ne markolássz a táskádban, mert csak arra jó, hogy elveszik tőled és máris adtál nekik egy jó kis fegyvert! Hiába érzed úgy, hogy fogod tudni bármire is használni, nem fog menni. Egy csavarással kiszedi a kezedből, még erősnek sem kell hozzá lenni.

156 cm, 52 kg és 19 éves vagyok.

Én nem félek.

Mondjuk én alapból az a fajta vagyok, hogy ha provokálnak, úgy rúgom térden a másikat, hogy nem érdekel hogy nekem fáj-e, míg neki is fáj...

Elrablástól egyáltalán nem félek, nem kellek én senkinek. Attól paráztam néha, hogy kirabolnak, de aztán rájöttem, hogy magabiztosnak kell lenni, ne is lássák rajtad, hogy félsz tőlük.

A jogsi előtt éveken keresztül minden nap este 11-éjfél körül 20 percet vártam Örsön a drogosok és a csövesek között. Szörnyű az a környék, főleg este. A buszmegállóban tőlem két méterre keménykedtek egymással a drogosok, néha odajöttek hozzám, és elkezdtek magyarázni valamit, de nem is értettem, hogy mit, annyire nem tudtak artikulálni, meg dülöngéltek. Ilyenkor mindig csak rájuk néztem és tök nyugodtan mondtam, hogy nem érdekel. Volt, amikor folytatták, és "hát de, hát de...", de ilyenkor közbeszóltam, hogy "mondom nem érdekel", és elfordultam. Soha nem történt semmi, hamar feladták és egymásnak magyaráztak tovább. Pedig vékony vagyok, simán megverhettek volna, ha akartak volna.