Nagyon sok lánynak miért csak az olyan pasi fontos, aki izgalmas, kiszámíthatatlan?

Ha ennyire fáj, hogy unalmas vagy, és még az oly' sokat emlegetett jó kereseted sem segít párt találni, amire kb minden férfi esküszik, akkor tegyél ellene :/

Bekezdéseket írni arról, hogy a nők nem találnak érdekesnek és ez a nők hibája nem fog segíteni a magányodon.

Hát..

Ugyanezt tapasztalom.

Saját részről,ott a bátyám.Nagy kertes ház,biztos jövedelem,férfias izmos magas pali nem egy papucs,tökéletes gondoskodó felelősség teljes apa,kisgyerekük is volt....erre a felesége elhagyta egy csöves minimálbéres dagi alacsony biztonsági őrért és vitte a kisgyereküket is valami csöves lepusztult albérletbe,a nulla jövőbe.

Annyi a szerencse,hogy a bátyámnak sikerült megnyernie a gyerek elhelyezést és kiszabadítania a csövességből a gyerekét.

Én azt gondolom, hogy tényleg csak egyszer élünk, szóval ha lány lennék, akkor valószínűleg én is inkább az élvezeteket választanám a munkamániás férfiak helyett.

Túl sokan veszik túl komolyan az életet.

A "jól kereső", meg "vezető" az alkalmazottként gondolom jelent a szinteden körülbelül félmilliót.

Ennél ma magasabbak az igények, egy bérből- fizetésből élő férfi pedig nem túl izgalmas kombináció.

Van egy határ a megbízhatatlanul kiszámíthatatlan és a dögunalmas között. Na, én azon a határon érzem magam szerelmesnek. Párkapcsolatban azért vagyok, mert egy kis pluszt ad ahhoz képest, amit magamtól is tudnék. Gondolhatod, hogy ha valaki túl kiszámítható, nem fogom úgy érezni, hogy megérte, mert magamnak is ki tudok találni egyedül dolgokat, amire a párom nem képes...

Persze vannak nők, akik szeretik ezt a se veled se nélküled játszmát és azt, ha a pasi lógva tartja őket, azt én sem teljesen értem. De egy kapcsolat arra való, hogy amellett, hogy számíthassatok egymásra és hosszútávon kiszámítható legyen (közös célok, közös elvek), kicsit kizökkentsen az unalmas hétköznapokból, meglepetést hozzon az életedbe és hozzáadjon valamit az életedhez a másik személyisége, társasága, amitől nem lesz minden monoton (ez persze kölcsönös).

Csatlakozok az előttem levohoz (6os).

Van egy hatar.

Szóval semmi mást nem tudsz magadról elmondani, csak hogy jól keresel és jól nézel ki. Ez még egy "unalmas, megbízható, komfortzónát adó, családalapításra alkalmas niceguy" attitűdöt sem ölel fel.

Milyen a személyiséged? Miről lehet veled beszélgetni? Milyen vagy az ágyban? Szexuális kultúrával hogy állsz? Mekkora az érzelmi intelligenciád? Van humorod? Fel tudod dobni a másikat ha éppen rossz napja van? Valamennyire spontán vagy, vagy csak a kelés-munka-fekvés mókuskerékbe ragadtál? Van hobbid? Van másod is a pénzeden és a külsődön kívűl?

Mert bizony egy attraktív pasival elmegy az ember lánya egy-egy éjszakára. De ha nem maradnak meg melletted a nők, az nem az ő hibájuk. Ez a tipikus "mindenki szembejön az autópályán" eset.

Akivel (közép)hosszú távra tervezek (1-2 év fölötti idő), annak az általam leírt tulajdonságait, személyiségjegyeit, életmódját nézem. A pénz és a jó külső fájdalmasan kevés, mivel nem egy vastag tárcával és hat kockával akarok együttélni. Hanem egy emberrel. Aki a társam, aki szórakoztató, és kívűl-belül imádom. Őt. Nem a pénzét...

Az ilyen sztorikat nem értem. A pénzes-jólkinéző-sikeres ismerőseiddel valószínűleg nagyon nagy probléma van, ha nem tudnak becsajozni. Van pár hasonló kaliberű ismerősöm még egyetemről és 1-2 munkahelyről is. Nos, szimplán full gyökerek voltak. Vagy tele voltak rosszindulattal, vagy lenézőek voltak mindenkivel vagy egyszerűen annyira sajátos, beszűkült gondolkodásuk volt, hogy minden értelmes ember menekült előlük. Volt pl. egy srác, aki mindenkit nekiállt zaklatni, aki már nem akart vele barátkozni.

Az ingerküszöb sokaknál kiment, de nem ennyire.