Van-e valami abban a mondásban, hogy aki nyavalyog, de nem változtat, annak nem fáj eléggé?
Van nem egy ember a környezetemben, aki panaszkodik, akár a párkapcsolata, akár a munkája miatt, de az égvilágon semmit sem tesz, hogy javuljon a helyzet, nem mer váltani.
Az egyik rokonom egy gettóiskolában tanít. Belefáradt már, emellett az ingázás is fárasztja, naponta 70 km-t utazik busszal. Folyamatosan szidja a felettesét, a gyerekösszetételt, szerinte a kollégák is széthúznak. Lenne lehetősége a váltásra, hiszen most megkínálták egy állással. Nem kellene ingáznia, a szóban forgó iskolában pedig a gyerekek 97%-a magyar, de... Amikor a napokban szóba került ez a téma, azt mondta, mégsem akar váltani, mert legalább a roma szülők nem avatkoznak bele abba, hogyan végzi a munkáját, míg a városi iskolában sok a nagyokos, tudálékos szülő, plusz attól fél, hogy nem tudna beilleszkedni az új tantestületbe. Tudni kell erről a bizonyos rokonról, hogy magának való személyiség, nincsenek barátai, csak a mostani férjével és az előző házasságából született lányával törődik. Sohasem törekedett baráti kapcsolatok kiépítésére.
Az egyik volt munkatársam, akivel baráti viszonyt ápolok, folyton a párkapcsolatával kapcsolatban panaszkodik. Fűvel-fával megcsalta már a barátját. Naphosszat hallgattam, hogy a párja a mama pici fia, még 23 évesen is. Erre, mint derült égből a villámcsapás, 2-3 napon belül összebútoroztak. Úgy vélem, ha valaki nem érzi jól magát egy párkapcsolatban, inkább lépjen ki belőle. Egy fiatal, gyermektelen párról van szó, mindketten a munkájukra összpontosítanak.
Lényeg a lényeg, nem tudom megérteni az ilyen embereket.
Én sem vagyok annak a híve, hogy váltogassuk a partnerünket, mint az alsóneműt, ahogy annak sem, hogy vándoroljunk egyik munkahelyről a másikra, de ha valami már tényleg csak fájdalmat hoz, és nem okoz örömet, érdemes eltöprengeni a váltáson.
Persze, tudom. Ezek az emberek egyébként kikérték a tanácsomat, amikor beszélgettünk. Én el is mondtam a véleményem, de igyekeztem tapintatos lenni.
Csupán annyi, hogy az ilyen következetlen viselkedéssel nem tudok mit kezdeni.. :/
a tanár ismerősöd jó nagy idióta, manapság BÁRHOVA el lehet menni tanítani, mindenhol hiány van mindenből. akár év közben is lehet váltani, nagynéném is év közben váltott, tárt karokkal fogadták. dehát gondolom nem fáj még neki eléggé...
nekem is van ilyen kollégám, 15 éves kora óta van ennél a cégnél, most múlt 30, már legalább 1 évtizede mond fel, de valahogy még mindig itt van. a szüleinél él, párkapcsolata sose volt. gondolom neki se fáj még eléggé
A fent leírt emberek döntéseivel, vagy annak hiányával nem szeretnék túl sokat foglalkozni. Inkább a fő kérdésre válaszolnék.
Igazság van benne, ugyanakkor nem lehet minden esetre ráhúzni. Igen, van, amikor szimplán hozzászokott az illető a helyzethez és könnyebb benne maradni, mint változtatni. Ugyanakkor vannak olyan helyzetek, amikor az ember egyszerűen képtelen magától kijönni az adott helyzetből, segítsége pedig nincsen. Nem lehet megvádolni minden olyan embert is azzal, hogy "te tehetsz róla, csak azért nem lépsz, mert nem fáj eléggé", akit túlnőtt egy adott probléma. Sajnos nem mindenki olyan erős, hogy a leglehetetlenebb helyzetekből is ki tudjon jönni. Ez egy általánosítás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!