Miért van az, hogy ha az utcán egyedül sétálok akkor azon gondolkozok, hogy vajon hányan néznek, mit néznek rajtam, miért néznek, és ilyenkor elkezdek a mozgásomra figyelni, hogy hogyan sétálok és ilyenkor "hülyén" folytatom a sétát, megbotlok, stb?

Valószínűleg nem mindíg néznek, csak én gondolom bele, de nem tudom mitől lehet, hogyan lehetne rajta segíteni.

Nem szeretek nagyon emberek között lenni, ha leugrok a boltba akkor is nagyon sietek, hogy minél hamarabb el tudjak menni az emberek közül.

Lehet ez arra vezethető vissza, hogy 15 éves koromtól 19 éves koromig mindíg basztatva voltam a suliba ( üvegekkel dobáltak, fenyegettek,leköptek,megvertek) és én sose csináltam ellene semmit mert nem akartam, hogy nagyobb baj legyen belőle.

Ezért most mindenki aki szembejön velem az utcán mindíg abba reménykedek, hogy nem köt belém. ( Itt nyílván egy adott korosztályra gondolok, nem az idős nénikre.) A családom sose foglalkozott velem nagyon, mindent magamnak kellett megtanulnom, egyedül voltam és vagyok mindenben.

Senkiben nem tudok megbízni, mert átverve is sokszor voltam úgy, hogy még én akartam jót.

20/F