Miért hiszik azt, hogy mivel egyedül élek egy lakásban, akkor nekem semmi dolgom, és mindig szívességet akarnak kérni, mivel biztos ráérek?

Tény, egyedül élek, és szeretek lustálkodni ha nem a munkahelyemen vagyok, de már unom, hogy a barátok, ismerősök, ha segítség kell nekik (pl. felújítás, cipekedés, építkezés, stb) mindig megtalálnak, hogy ugyan már, mi dolgom, biztos ráérek!

Kezdem úgy érezni, hogy kihasználnak. Nem azért élek direkt így, hogy másokra áldozzam a szabadidőm, még ha tényleg nincs is semmi dolgom épp! Mert ha akarnám, akkor a magam kedvére is tudnék barkácsolni meg hasonlók.

Összeveszni nem akarok velük, de hogy rázzam le őket, hgy ne én legyek mindig az , aki "épp ráér" ?