Mit csináljak, hogy a 21 éves lányom ne rajongjon a homoszexuális szerelemért és ne írjon ilyen témában történeteket és füzeteket?

Ja, igen.

Attól, hogy kidobtad a füzetét, milyen eredményre számítottál? A homlokára csap, "jéé, ez hülyeség!" és inkább elmegy egy általad kedvelt hobbit űzni?

Nem. Folytatni fogja, de te már ellenség leszel (meglepő módon), aki elől titkolózni és rejtőzködni kell, különben a munkába fektetett időt, energiát és szeretetet csak fogja és megsemmisíti.

Vagy eléred a célod, és megtörten feladja az egészet, ezzel együtt a beléd vetett bizalmát.

Hmm, szülőként imádnám miattam sírni látni a lányom, ugye?

Képzeld el, hogy van valami, amit nagyon megkedveltél. Legyen az egy Shakespeare-novella, da Vinci festészete, bármi.

Annyira szereted, hogy megpróbálsz te is a nagy mesterek nyomába érni - regényeket, novellákat, szimfóniákat írsz, tájakat és embereket festesz, megtervezel egy fantasztikus báli ruhát...

Lehet, hogy a gépen pötyögés nem tűnik nagy dolognak, de ilyenkor szárnyal a lányod fantáziája, ő gondolatban egy másik világban jár.

És akkor most képzeld el, hogy jön valaki - valaki, akit nagyon szeretsz, és bízol benne - és az egészet a tűzbe veti.

Na, valami ilyen érzés lehetett neki.

Amúgy meg 21 éves felnőtt, szállj le róla.

Istenem, de rossz anya vagy.

Amit a lányod csinál, azzal semmi probléma sincs és élvezi. Nem az, hogy nem káros se a testére, sem a lelkére, de még fejleszti is, mert kreatívabb lesz tőle és a nyelvtudása is fejlődik. Nem hogy örülnél neki.

A viselkedésed viszont káros, és tudod, hogy mit fog eredményezni? Teljesen el fog tőled zárkózni, nem fog hozzád fordulni, ha baja van, mert tudja, hogy csak elítélnéd. Így kell módszeresen elrontani egy szülő-gyerek kapcsolatot.

Bár más témában írok (fantasy novellák és versek) de ha egyetlen írásomat is kidobnám, onnantól már jogosan zárnálak ki az életem jelentős részéből és le is zárulna az a korszak, ahol még örömmel beszélgettem volna veled.

21/L

Azért elég szomorú, hogy anyaként egy vérpistike szintjén állsz...

-Tessék kisfiam, lekváros palacsinta.

-Anyaaaaaaaa! Miért nem eszik mindenki lekvááááárosat?

-Azért kisfiam, mert van aki a túrósat szereti.

-De anyaaaaaa! Egyen mindenki lekvárosat, mert ÉÉÉÉn azt szeretem! A többi roooosz!

De utálom az animét meg a többi ilyen dolgot. Az az ipszilonnal kezdődő szó az mi a franc? Távol áll tőlem az idegen kultúra, legyen japán, kínai, afrikai, akármilyen. Én is szólnék miatta. Lehet, ki nem dobnám, de szóvá tenném, hogy hülyeség. Én is írogatok, de ha szerelmes fiatalokról van szó, akkor se homokosok, hanem fiú-lány. Ez a normális.

Most lehet szidni engem is, mint az anyát.