Miért csak 21 éves koromra nőttem fel? Tudom hogy előttem még az élet, de mégis úgy érzem kihagytam valamit.

Nyilván van olyan aki mondjuk 30 évesen is egy roncs az életcélok tekintetében mert nincs lehetősége, vagy szimplán csak kifogáshuszár, de mégis kellemetlen belegondolni, hogy már 21 vagyok, és most jövök "csak" rá, hogy mit is kell tenni a sikerért.

Tanulok két nyelvet (egyet tökéletesítek, egyet alapoktól fogva), rengeteg könyvet olvasok, bővítem az alapműveltségem, ismerkedek, feszegetem a határaim, autodidakta módon tanulok olyanokat amik érdekelnek. Ezen felül elkezdtem kifogások nélkül rendesen sportolni, és annyit dolgozok amennyit csak tudok. Szeretnék külön költözni, jogosítványt, autót szerezni, utazni, élni az életem ahelyett, hogy beleragadok valami 140.000 Ft-os állásba évtizedekre.

Ez mondható egyáltalán annak, hogy most felnőttem? Vagy ha nem, mi mondható annak?

Minden életmódváltó, segítő tanácsot elfogadok, és örömmel veszem az ÉPÍTŐ kritikákat.