Miért van az, hogy én mindenkit felismerek, engem pedig senki?

lehet te többet változtál, mint ők.

Valszeg te jobban megfigyeled a melletted elmenő/körülötted levő embereket. Ha megyek az utcán, és haladok el vki mellett, de nem nézek rá, és ő rámköszön, akkor mindig kapkodom a fejem, hogy ez ki volt. Felkészületlenül ért a dolog, mert azt hittem ő is csak egy idegen. Persze az már más kérdés, hogy valaki ezt úgy reagálja le, hogy visszanéz és hangosan visszaköszön, vagy hagyja a p*csába, és megy tovább. Szal szerintem ez nem is a te felismerhetetlenségeden múlik, hanem mások figyelmetlenségén és a te éberségeden.

Én is sokszor járok így. Alapvetően nagyon jó az arcmemóriám és introvertált is vagyok, tehát társaságban inkább megfigyelő, mint beszélő. Könnyen megismerek bárkit, míg fordítva nincs így. Ha látom a szeméből, hogy megismer, akkor köszönünk egymásnak, de ha ismeretlenül néz rám, akkor nem erőltetem a dolgot.

Pacsi. Be tudom annak, hogy senkit nem érdeklek, és egész életemben senki nem figyelt, vagy figyel rám, és ezért nem ismer meg senki. A saját életemben is mellékszereplő vagyok.