Kérdésem az elvontabb, művészlelkű emberekhez szól: mi adott nektek igazán átütő élményt?

LSD

Guernika - Picassotól (azóta sem dolgoztam meg fel)

Zene. Wagner Tännhauser nyitány, Puccini Manon Lescaut opera. Igaz, én ezeket 16 éves korom körül éltem át, de azóta is élmény, borzongás fut át az emberen, ha hallja.

Atuto elmeny? Zene? … Zambo Krisztian :)

Nekem pl Rembrandt önportréi, persze élőben.

Az elszigeteltség. Minél jobban követi az ember a trendeket, úgy gondolom, annál kevésbé hallja a saját hangját. Tudja, hogy mi az, ami már van, ami menő, ami aktuális a konkurencia számára, de épp emiatt folyamatosan ez jár a fejében és nem tud elrugaszkodni ettől. Az elszigeteltséget társas értelemben is értem, egy ember, minél kevesebb más embernek tudja kibeszélni a gondolatait rendszeresen, annál jobban dolgozza fel őket magában. Én relatíve sokáig voltam egyedül, viszonylag elhatárolódva attól, hogy mások mit csinálnak és a legeredetibb ötleteim ekkor születtek. De már az is sokat számít, ha az ember lekapcsolja magát a közösségi médiáról. Eltűnik Facebookról, nem pittyeg a mobilja a messengerrel, nem dobál fel újabb értesítéseket a YouTube és társai...

Volt egy időszak, amikor idézeteket gyűjtöttem, és elgondolkodtam a tartalmukon, amivel igyekeztem az élet értelmét megkeresni.

Nekem az amikor megy a zene és festek. Vagy amikor balettozok. Nekem kell hogy én csináljam a dolgot, az nem szokott átütni ha csak nézem. Nem az a fajta átütő élmény de mindig mélyen megérint, amikor egy általam ismert vagy gondozott menhelyi állat otthonra talál.