Vajon az, hogy valaki érzékeny lelkileg, vagy művészlelke van, gyerekességre vall?

ez attol függ miben kritizálnak.nem mindegy. ha oylan dolgaid vannak ami rajtad kivül az egész emebriségnek szurja a szemét akkor biztos veled van a baj de ha csak van akinek nem tetszik egy két dolgod akkor az már inkább az ő baja. neked meg nem kellene mindent magadra venni. Én is müvészlélek vagyok ,érzékeny is de emellett kicsit egoista is igy ha rám mondják h önzö taplo vagyok akkor közlöm hogy tudom. nem vagyok büszke rá, probálok javulni is,elég jol sikerül de attol még nem sértödöm meg rajta hiszen tisztában vagyok vele hogy ilyen vagyok.Ezt a példát azért irtam hogy ha te is tudod magadrol hogy milyen vagy akkor felesleges megsértödni. ha meg nem tetszik hogy olyan vagy, változtass.

A tehetetlenseg bosszanto erzes, de karosabb, ha olyanok is lathatjak, akiknek nem kellene. Egy felnottnek muszaj uralkodnia az erzesein akkor is, ha veszit, meg ha igazsagtalansag eri. Sajnos, es neha szerencsere- azemberek nem latnak a ffejunkbe, kenytelenek elfogadni megha fenntartasokkal is igaznak, amit lattatunk magunkrol. Ha te azt lattatod magadrol, h. Nem uralkodsz az erzeseid felett, akkor ennek megfeleloen is fognak kezelni teged.

ez tulérzékenység. nekem is nagy az igazsgérzetem, és gyerekként már attol elbögtem magam ha csunyán néztek rám.azota összekaptam magam és inkább egoistább lettem mint kis gyenge érzékenyke. ettöl még tulérzékeny vagyok a világ dolgaira ,de a kis aproságokon már tulléptem.Azt hogy lusta vagyok egész életemben megkaptam apámtol. sose vettem magamra mert tudom hogy nem vagyok az.csak ö munkamániás és számára nyilvánvalo hogy ha egy percre elülsz akkor már lusta vagy. észre kell venni mi a jogos,azon meg nem kiakadni hanem változtatni. Azt hogy nem vagy lusta azt tudod,azon tul kell hogy lépj.ha tudod magadrol milyen vagy akkor kell hogy legyen benned némi tartás. nyilván ki kell akadni néha de nem mindenen.