Hogyan vennél revansot/az élettől milyen leckét kívánnál egy olyan embernek, aki sokat ártott neked azzal, hogy elárult érzelmileg,majd a következő kapcsolatával nagyon feltűnő kirakatkapcsolatot éltek hosszú éveken át a szemed láttára ?

Van eltérés a konkrét tárgyi megkárosítás, zaklatás és az érzelmi bántalmazás közt. Nem, nem az áldozat a hibás, de azzal, ha ezt az ember nem engedi el vagy dolgozza fel valahogy (bármilyen módon), akkor a múltba fog nézni és ezen feldolgozatlanságból eredő gondolatok fogják arra késztetni, hogy az illetőre gondoljon, vele foglalkozzon, azzal az illetővel, aki ezt tette vele. Senkit sem szabadna érzelmileg bántani, mert a lelken ejt sebet, de sajnos ezek ellen érdemes megtanulni védekezni.

Lehet egyébként, hogy az élet hasonlóan megmutatja az illető számára a jövőben, hogy mit nem kellett volna tennie a partnerrel, hogyan nem kellett volna viselkednie. Te ezt nem tudod gondolati úton elérni.

Engem életem során gyerekként rengeteget bántottak iskolatársak, volt amikor szisztematikusan, szervezetten, éveken keresztül. Azt kívántam nekik, hogy csak egy napra kerüljenek olyan helyzetbe mint én, rögtön megértenék, hogy soha többet ne bántsanak másokat...

#4 és #7 voltam.

Fuh bas-zki. Rajtad mar nem lehet segíteni. Teljesen szét vagy csúszva. Annyit tehetnél hogy tovább lépsz, ha tudnál gondolkodni. De sajnos nem tudsz. Csak a múltban élsz, csak a bosszún gondolkodsz. Az hogy téged megcsalt egy srác, meg becsapott, nem halálos bűn. A srác egy fax. Ennyi. De te attól meg lehetnel normális. Helyette ugyanakkora kuka személyiség vagy tényleg mint ő. A törveny ezt soha nem fogja büntetni. Johogy nem azt mondod, hogy törvenybe kellene hozni, hogy ne lehessen soha elválni. Vicc kategória.

Menj el pazichologushoz. Mert egyszeruen keptelen vagy felfogni, hogy nem attol vagy ertektelen, hogy egy pasi atbas-z. Te nem egy fél ember vagy, hanem magaban is egy egesz, akinek tovabb kellene haladni. Ehelyett te tudatosan nem hagyod tovabb fejlodni magad.

Az a helyzet, hogy nem az ő hibaja hogy ennyire offon vagy. Egy atbas-zas utan elkellett volna menned bulizni, aztan sirni, es ezt addig folytatni míg vege nem lesz annak amit erzel. Normalis ember ezen 1-2 ev alatt tul van. Nem tudom te mennyi ideje szenvedteted magad. Ha 2 hete, akkor meg nyilvan friss. Ha 1 eve, akkor mentalis beteg vagy, fordulj pszichologushoz. Mert őt már nem fogod tonkretenni. Sajat magad viszont igen. A jovodet.

Az illető (akiről írtál kérdésben) lehet, hogy eléggé szenvedett (akiről írsz, hogy

kirakatkapcsolatot élt), egyéb esetben nem biztos, hogy szükségét érezte volna annak, hogy kirakatkapcsolatot éljen, valamit akart bizonyítani vagy kompenzálni. Én úgy gondolom, hogy kirakatkapcsolat= "mindig a legjobbat mutatjuk", "elkapott képek a legjobb pillanatokról", "hol voltunk - elkapott képek a legjobb pillanatokról" stb...

Lelki bántalmazás:

Ezeken már én is gondolkodtam. Az a probléma ezekkel (jogi szempontból), hogy a lelki bántalmazás "nem mérhető", nem viszonyítható, minden ember egyéniség és mint individuum, a lelki bántalmazás mindenkire másképpen hat. Olyan is van (nem a konkrét esetre értem), hogy az illető saját igazával telekürtöli a környezetét, ha pedig a másik felet is meghallgatnák, akkor nem tudnák eldönteni: "na most kinek van igaza".

Van valami film, valami olyasmi a címe, hogy "egy házasság története". Első fél órában, vagy 45 percben a nő mondja el a férfiról, hogy milyen ember, miért romlott meg a házasságuk. Miután befejezte, a kedves nézők meg vannak győződve arról, hogy "ez a férfi egy utolsó gazember". Ezután a férfi előadja saját változatát és a nézők nem tudnak dönteni...

A lelki bántalmazással az a helyzet, hogy egyéni az is: ki miképpen, hogy éli meg, azonkívül akárhányszor idézik fel, a valóságot illetően az emlékezet is olykor torzíthat, lehetnek ellentmondások is. Valaki körbeturnézta környezetét a több mint 25 éves házasságuk megromlásának történetével (az ő személyes változatával) és a végén már mindenki megutálta, mindenki menekült tőle, mert szinte levegővétel nélkül, órákon át mondta-mondta-mondta a magáét...

Én ugyan jogász nem vagyok, de ezért (is) gondolom, hogy jogilag nem mérhető, valamint az igazság nem egyértelmű mindig.

Ha kisgyerek ellen elkövetnek valamit, akkor az szakember segítségével kideríthető, egyéb esetben, ha felnőttről van szó, nem tudom: mit lehetne tenni.

Továbblépnék. Egyébként nagyon sok ember csinálja, hogy ha szakítás után közvetlenül belép egy friss kapcsolatba, akkor a kirakatba helyezi, hogy mennyire jól van. Engem exem hagyott el évekkel ezelőtt, utána buliról bulira járt, aztán egy idő után már nem követtem az életét a közösségi médiában. Később vissza akarta könyörögni magát, én pedig könyörtelenül ignoráltam, szerintem ennél fájóbb bosszú nem kell. Mindenkinek az a legrosszabb, ha nem foglalkoznak vele - ha foglalkozol vele, akkor az egóját legyezed.

Kérdező, azonban nem érdemes magad miatta gyötörnöd. Azt a sok érzelmet, amit felé közvetítesz, kiélhetnéd egy olyan ember szeretetében is, aki viszonozza az érzelmeidet. Megértem a fájdalmadat, de aki elárult, arra nem érdemes időt és energiát pazarolni. :/

Esetleg ha tudomást szerzel egy-két illegális tevékenységéről, bemárthatod. Akár névtelenül is.