Mit csináltok 20-30-as évitekben jelenleg?

- Nagyon jó munkám van, szeretem, jó a fizu

- Emberi kapcsolatokat soha nem erőltetem, de a páromat imádom, és van 1-2 ember akit bírok

- Terveim: Házat vásárlunk épp, azt szépítgetném a jövőben (gyerek ilyesmi nincs tervben nálam)

- rosszul alakulnak a dolgaim ezen a héten, ami az egész közérzetemre kihat (munkahelyi gond), enni sem bírok, és minden percben bőgnék.

37 éves vagyok, és egy éve találtam meg az életfeladatomat (végre).

Ez azt jelenti, hogy másoknak segítek rátalálni a saját útjukra, és arra, hogy végre egészséges önbizalmuk legyen.

Ennek kidolgozásán tevékenykedek most, és egyre nagyobb sikereim vannak benne. De hosszú még az út.

A kapcsolataim változnak, hiszen az új területek új ismeretségeket hoznak. Ennek örülök.

Ha minden jól alakul, gyerekem is lesz nemsokára. Ez új kihívás, egy kicsit tartok is tőle a felelősség miatt.

#13 Nincs neki, az ilyen szakemberek magukat definiálják annak, amik.

Tulajdonképpen mondhatnánk, hogy coaching, de technikailag nem az, mert más az eszköztára. Tanácsadás sem, mert nem arról szól, hanem eredményekre alapuló együttműködésről.

Inkább egyfajta mentoring.

#14

Vállalkozni kezdesz, rengeteget önfejlesztesz és tanulsz, eközben tapasztalsz, és mindezt beépíted a képzéseidbe.

Nagyon izgalmas témakör, de nem olyan, amikor megnyugodhat az ember, hogy "már mindent tud". Folyamatosan fejleszted közben a tudásodat, tolod ki a határaidat.

Mit csináltok? -Próbálom túlélni a jelenlegi vírushelyzetet. Nincs munkám, sorra biztos, hogy nem megyek, minden lehetőséget számba veszek, és ha alakulnak a terveim, akkor talán nyárra fogom látni a fényt azt alagút végén, de ez még bizonytalan!

Tanulok, két szakmát csinálok most egyszerre, meg hamarosan jelentkezem nyelvvizsgàra, ezekre készülök most.

Párom van, egy laza kapcsolat. Ha épp valamire szükségem van, mindig megkérdezi, hogy segíthet-e. Nem, ez nem az jelenti, hogy ő tart, nem szoktam elfogadni a segítségét, pláne nem a pénzügyi segítségét. Azonban túl sokat nem beszélünk, mert ő nagyon elvan a saját kis vilàgàban, amikor épp nem vagyunk együtt személyesen. Ezt még mondjuk szoknom kell, de alapvetően nem mondhatom azt el róla egyelőre, hogy egy rohadék, vagy hasonlók.

Tervem az az, hogy bejussak egy jó egyetemre (már megvan, hogy hova és minek, de ezt nem írnám le), szóval jelenleg azon dolgozom, hogy majd kaphassak egy normális munkát, amiből majd később fogom bírni finanszírozni az egyetemet.

Hogy alakul mindez? Megmondom őszintén, soha életemben nem gondoltam volna, hogy az én életem során bekövetkezhet ekkora néphiszti, mint amiben jelenleg vagyunk. És szakértők azt mondják, hogy ebből már soha az életben nem is lesz kiút. Én már azért mondjuk éltem valamennyit, nem túl sokat, de nekem a gimi úgy telt, hogy elég sok baromságot megcsináltam, és kipróbáltam, ha nekem azt mondják, hogy innentől az életben többet nincs buli, nincs szórakozás, sőt egy kávézóba többet nem ülhetsz be, akkor azt fogom mondani, hogy nehéz, lesz de én túlélem, mert az emlékeimben vannak azért ezekről a dolgokról képek. De az, hogy az alattunk lévő generàció életét akarják tönkretenni, akik még kb semmit nem éltek az rohadt gáz. A megélhetésről ne is beszéljünk. Oké, jelenleg ez van, és a csapból is az folyik, hogy jaj egészségügy. Igen, de ki beszél a gazdasági hatásokról? Senki. Diplomás embereknek írják mindenhol, hogy "takarodj a sorra". Hát, én "csak" három szakmával sem leszek biorobot! Takarodjon az, aki ilyeneket írkàl! Felháborító, komolyan. Fiatal emberek jövőjét tetszik tönkre, én pedig ezt nem bírom végig nézni, én nem bírom azt mondani erre az egészre, hogy "ez van". Aki ezt mondja, az ássa el magát, mert az csak és kizárólag a saját érdekeit nézi, de elmondok valamit. Itt nem csak egy bizonyos réteg lesz megnyomorítva, az elkövetkendő években, hanem mindenki. És amikor már nem lesz segély, nem lesz nyugdíj, egy kiló kenyér kétezer forint lesz, a fizetés meg vissza lesz vonva szàzezerre, mert az lesz mondva, hogy "jaj, hát minden fillér kell a védekezésre", majd akkor is mondja mindenki, hogy "ez van". Nekem célom ebből az ördögi körből kikerülni. Úgy pedig nem lehet kikerülni, hogy leélem az életnek sem nevezhető valamit a sor mellett, mert sor mellett nincs élet.