Az baj, ha nem tudok gagyarászni a kisgyerekeknek?

nekem se megy... az viszont érdekes hogy kutyáknak bármikor elgügyörészek :D

bár lehet ez azért van nálam mert a gyerekeket nem tartom aranyosnak, a kutyákat viszont nagyon

persze ha egyszer lesz gyerekem, azt biztos aranyosnak fogom tartani és tuti gügyörészni is fogok neki, de más gyerekével ez nem megy

Fú, nekem görcsbe rándul a gyomrom, ha babákkal vagy kisgyerekekkel kerülök egy légtérbe. Legalábbis olyankor, mikor mondjuk valamelyik ügyfél behozza az irodába. Olyankor menekülök, hogy ne bízzák rám.

Nem tudok mit kezdeni velük.

33N

Szerintem senkinek se kellene azon a vékony hangon gügyögni a kisgyerekeknek. Ahogy előttem írták ők nem hülyék és fogyatékosak hanem csak kicsik. Normális hangnemben is lehet kedvesen a nyelvükön beszélni.

Engem nem is nagyon érdekelnek az idegenek gyerekei, ismerősöké se mindig pedig nem zavarnak egyáltalán, nem azért.

Egyszerűen nem tudok elbeszélgetni velük, nem tudom mit mondjak nekik. Vannak gyerekek akik viszont kezdeményezik a beszélgetést, velük könnyebb témát találni, pláne ha poénkodva csinálom. Babáknak meg ugyan mit mondjak? Megjegyzem hogy aranyos vagy szép, ha mosojgok néha visszamosolyognak, ennyi. Nem szeretem erőltetni. Mindezek ellenére biztos vagyok benne hogyha nekem lesz akkor az különleges lesz és semmi ilyesmi gondom nem lesz, mivel az enyém különleges lesz a számomra.

Anyám soha nem gügyögött velem, és mikor valaki csinálta, szólt is azonnal, hogy légyszi ne! Nem tudom hogy összefügg-e, de normálisan, kicsit túl korán is alakult a beszédfejlődésem, kerek mondatokban beszéltem és nem selypítettem. Szerintem az csak jó, ha normálisan, értelmesen beszélsz a gyerekkel.

De ha az a gond, hogy alapvetően nem tudsz velük mit kezdeni és zavarnak is, akkor lehet nem jó ötlet sajatot vállalni.