Szánalmasnak tartom a viselkedésemet, látom, de mégsem tudok máshogy cselekedni, mit tegyek?
Van egy tárgyam az egyetemen, ami ráépülős.
Az első szintet megcsináltam, most jön a második.
Ugye az elsőre épül a második,megcsináltam az elsőt, de a probléma az, hogy akkor hiányosságaim vannak az elsőnél is...annak ellenére, hogy sikerült.
Megkértem az egyik volt tanáromat, hogy tartson számomra órákat külön. Normális, sok időt ad nekem, minden adott ahhoz, hogy meglegyen a tárgyam, egyedül velem van a probléma, képtelen vagyok energiát rakni abba, hogy tanuljak és foglalkozzak az anyaggal, legalábbis avval a részével, ami nem megy.
Ami megy, azt szívesen csinálom, de ahogy nehezedik a tárgy, már csak az a része van hátra, ami nekem nehéz.
Nagyon szánalmasnak tartom azt, ahogyan viselkedem, kerestem valakit(tanár), aki az én felelősségemet a vállamról leveszi, legalábbis csak úgy érzem, mert megbukni én fogok, nem pedig Ő.
Környezeti feltétel, minden adott... Nem merek energiát rakni a tárgyba és tanulni, félek tőle. Attól félek, hogy energiát rakok bele, megteszek mindent és megbukok belőle, kiderül az, hogy kevés vagyok ehhez az egészhez.
Hogy miért nem rakok bele? Így biztos a bukásom, de legalább nem az derül ki a végén, hogy én voltam kevés, bukáskor azt tudom mondani így, hogy nem vagyok én ehhez hülye, csupán lusta voltam, és akár megtudtam volna csinálni, ha akarom.
Rettenetesen szánalmasnak érzem ezt, ahogyan viselkedem. Nem vagyok képes felelősséget vállalni magamért. Nem merek a félelmemmel szembenézni.
Egyre rosszabbul érzem magamat a különórán is, már azon gondolkodom, hogy lemondom inkább, ne kelljen szembesülnöm ott is avval, hogy milyen is vagyok.
Félek, hogy nem fog sikerülni, és ,hogy ehhez az egészhez kevés vagyok.
Az anyagot is, ahogy olvasom, nem értem az összefüggéseket, eszméletlenül hülyének érzem magamat ehhez a tárgyhoz.
Na, egyrészt ha teszel bele megfelelő energiát, kizárt, hogy ne sikerüljön, képes vagy rá! Másrészt egyáltalán nem szánalmas, abszolút meg tudom érteni. Amúgy én az angol nyelvvizsgával vagyok így, az egyetem végéig meg kéne csinálnom, és konkrétan hónapok óta halasztgatom, bár tudom, hogy úgyis egyszer meg kell csinálnom. Sajnos muszáj, ez van. Úgyhogy bár a napokban is fogom a fejem, hogy mennyi mindent keverek összevissza, tudom, hogy minden egyes lépéssel, minden angolos dologgal egyre több lesz a tudásom. Neked is ez lesz, mindig egyre közelebb kerülsz majd ahhoz, hogy megcsináld. Ne úgy indulj neki, hogy tuti meg fogsz bukni, mert akkor tényleg benne van a pakliban. Az embernek annyi nehézsége van az életben, egy csomó mindenre mégis képes, és sokkal több mindent meg tud oldani, mint az gondolná. Arra is gondolj, hogy egy vizsga "semmi" ahhoz képest, amilyen feladatok hárulnak még az emberre a hátralevő életében. És hogy előbb-utóbb MUSZÁJ megcsinálni. Meg esetleg gondolj abba bele, hogy ha valamelyik hozzátartozód mondaná ugyanezeket, amiket most te, mit mondanál neki. Tuti nem azt, hogy "add fel, úgyis meg fogsz bukni". És mekkora mázli, hogy van körülötted, aki segít! Már csak miatta is csináld meg, illetve magadnak is bizonyítsd be, hogy nem fog ki rajtad egy vizsga.
Na, remélem, nem lehoztalak az életről, hanem tudtam kicsit segíteni:) sok sikert!
Ez a konkrét definíciója a kudarckerülő típusnak (teljesítmény motiváció) pszichológiában.:D Az a baj, ha kudarc ér azt a saját képességeid hiányának fogod fel, és nem hiszed el, hogy képes vagy a sikerre.
Viszont szerencsére a sikerorientáltság tanulható, azonban ez főként saját magadon fog múlni. Szerintem itt a legnagyobb segítség egy szakember lenne, és mindenképpen az önbizalom növelés is.
#2, igen, ezért tudtam ilyen szépen megfogalmazni magamat, mert evvel tisztában vagyok, tudom azt, hogy ez jellemző rám.
Komolyan, azon gondolkozom, hogy holnap megmondom a tanárnak, hogy nem szeretném tovább rabolni az idejét, nekem is kellemetlen az, hogy szembesülök avval, hogy milyen tehetetlen vagyok, de esküszöm, nem direkt nem tanulok, egyszerűen nem vagyok rá képes, ha foglalkozom vele, ahogy olvasom a sorokat, ostorozom magamat a belső hangjaimmal, hogy "de hülye vagyok, hogy ezt a sort sem értem" "evvel cseszem el az időt, amikor úgyis megbukok" "jobb lenne, ha inkább munkát keresnék, hogy legyen miből visszafizetnem a bukás után a tandíjjat"
Nagyon rossz érzés az, hogy látom azt, hogy milyen gyáva vagyok, egy lúzer, és nem vagyok képes ellene tenni semmit sem.
Most hozzá is fogtam, erőt vettem magamon, hogy tanulok.
Elkezdtem, egy bizonyos része ment is, elméleti, fogalmi rész, amin elakadtam, olyan, számomra összefüggéstelen módon vannak leírva a dolgok. Y fogalma az, aminek van 2,3,4 csoportja és nem X,B,C fogalma. Ez van leírva magyarázatnak, ha ezeket nem értem, nem tudok dolgozni tovább a feladatokban, pedig ez nekem sajnos nem érthető.
Pánikolok, frusztrált vagyok, stresszes, lemaradva vagyok az elméleti anyagban, de már gyakorlatban máshol tartunk a tanárral. Az első szintjét tanuljuk még, de már kezdődik a második a szint az előadásokon, ami az elsőre épül rá, amit még mindig nem tudok. Két talaj csúszik ki a lábam alól egyszerre, de nem is csúszik ki, mert ott sem volt.
Emellett pedig, nagy önismereti kérdések, dilemmák, amelyekben nem tudok jutni semerre sem. Nincsen egy nyugodt pillanatom sem.
Az iskola, hogy most így megy, már azt nézem, milyen kiskapuk vannak, milyen szakra lehetne átmenni, ahova ez a tárgy nem kell, de közben tudom azt, hogy ott biztos más nehézség van.
Kiiratkozhatok még, mehetek dolgozni, végezhetek olyan munkát, amit nem akarok, munka mellett pedig tanulni nem lesz könnyű, még a tanulás része is nehézkes most, akkor úgy érzem, hogy nem menne, ha most így nem megy, benne maradnék akkor egy olyan kerékben, amiben nem akarok lenni életem végéig.
Akkor még a mostani tandíjat is ki kell fizetni, ha nem sikerül/ befejezem.
Mellette nem tudok a bajomról senkivel sem beszélni, mert mindenki a saját igazát, hegyi beszédeit harsongja.
Nem tudom már hogy levezetni a stresszt, elkezdtem cigizni, hetek óta szét vagyok esve, nem tudok tiszta fejjel gondolkozni, ebbe is bele fogok, abba is, ezt az utat is akarom választani, meg azt is.
De nem tudom azt, hogy melyik hova vezet, nem bízok magamban, így meg mindegy, hogy melyik utat választom.
Rosszul is érzem magamat, mert volna a tanár, aki segít, de saját hibámból fakadóan, rabolom az idejét a saját kilátástalanságom miatt, rosszul érzem már magamat emiatt az órákon is, mert magyaráz, próbálna segíteni, én pedig nem tudok a dologhoz hozzátenni, ha mondok valamit..az is hülyeség.
Kellene foglalkoznom avval az anyaggal is, amit holnap fogunk megnézni, de nem tudom megcsinálni a feladatokat sem(házi), mert mással foglalkozom, az előbb felsorolt dolgokkal.
Minden ösvényen akarok járni, nem tudok egyiken sem. Beszélek vele erről holnap, az lesz a legtisztább, amit tehetek.
válasza:Azért nem feltétlenül mindenben te vagy a hibás. Az egyetem szr sok szempontból, és a tanárok idióták nagy részben. Most ezt mindentől függetlenül ki lehet mondani mint tényt. Mindegy hogy ki, és miért mondja. Ezek objektíven igaz mondatok.
Ha egy kicsit kevésbé lenne szr a rendszer, akkor már nem éreznéd magad ennyire szrul. De csak akkor kapod meg a papírjukat, ha részt veszel a baromságaikban. Persze nem ismerlek, de elég sok pénzben fogadnék h inkább az iskola szánalmas, és nem a viselkedésed.
És ezeket nem azért írom, mert megkeseredett vagyok, és ezzel igazolom magam. Nekem aztán nem okozott problémát az egyetem, mert nem számított, h elvégzem e vagy sem, mert jó anyagi helyzetben vagyunk családilag, és volt több féle lehetőségem is. Egyébként nem szereztem papírt, mert a vége előtt leléptem.
válasza:A tanárt ne sajnáld mert ő a pénzért csinálja. Nem rabolod az idejét hanem fizetsz érte.
Tele van görccsel amiket írsz, de mégis hatalmas önismeretről árulkodik az írásod. Ezért is ragadtam billentyűzetet, mert szeretnék ehhez gratulálni, hogy ilyen fiatalon ennyire őszinte tudsz lenni magaddal, és ilyen jól átlátod a saját működésedet. Talán a pszichológia való neked.
válasza:Azt tudom mondani, hogy a helyzetem azóta változott. Kellett az, hogy mindezt leírjam.
Pótolom a hiányosságokat, megy olyan feladat is, amit eddig nem hittem volna, bár önállóan csinálom, nem is szól bele a tanár, már maga a jelenléte segít, hogy ott van. A következő lépésem az lesz, hogy igyekszem úgy boldogulni, hogy már maga a jelenlétének a támogatása se legyen majd szükséges számomra.
#8 Valóban, az őszinteségemmel nagyon sokat tudok segíteni magamnak, köszönöm, hogy kiemelted.
A pszichológia, ehhez volna tehetségem, biztos vagyok benne, hogy nagyon jól tudnék teljesíteni azon a területen, én is úgy érzem, hogy nekem való volna. Csupán van egy "de" része a dolognak, mégpedig a pontszám. Matekból kettes lettem 😌 ez pedig a pontokon nagyon sokat ront.(és pár egyéb tárgy sem lett fényes, teljesen más voltam a gimis éveimben, mint most)
Igyekszem jól teljesíteni az egyetemen, diplomából is lehet pontokat számítani, szóval, így majd remélem lesz annyi pontom, amennyi szükséges.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!