Más hogy enyhíti magában azt ha pl hiányzik a múlt?

Kezdjük az elején, eddig is de főleg mostanában egyre többször eltöprengek azon milyen jó volt régen és tényleg régen minden jobb volt az életemben.

Igaz hogy ma már van minden, telefon Net akármi, de engem ez nem tesz boldoggá. Olyan jó volt régen, aki tudja miről beszélek annak mondani se kell de azért leírom. Családdal apa anya gyerekek közös túrák, biciklizés, gombázás, a falusi gyerekekkel szintén labda, foci, kergetőzés, rádió volt csak amin igazi zene ment, az még zene volt. Kis állatért sirtunk hogy kapjunk nem okos telót. Aztán persze volt már számítógép idővel. Máriós játékok, meg ezek az alap dolgok sims, akármi. Társasoztunk, kártyáztunk, malmoztunk stb. Sajnos szülők már meghaltak. A fiatalok meg akikkel akkor játszottunk, hát, rosz nézni mivé lettek csak a pénzt hajkurásszák. Mind külföldre akart kimenni és ki is ment, legdrágább kocsi és karóra, legdrágább ruhák stb. És igen bizony a legrosszabb az hogy csak Facebookon lógnak ott lehet elérni őket, és mondok még ettől is rosszabbat, sajnos rosz látni hogy ők is elég sablonossá váltak. Már ritkán keressük egymást hogy írjunk de akkor is csak szia mizu, semmi ott, semmi. Sablon üzenet váltás volt én töröltem magam e miatt is hisz így semmi értelme. Néha majdnem elkap a sírás mert sajnos valahol megtört az emberiség. Elszakadt valami sablon á váltak. Újra átakarom élni, (ezeket a dolgokat amit írtam hogy mi volt régen) De sajnos senki sem vevő rá. Kihaltnak érzek mindent és nagy az űr. Az ismerkedésről ne is beszéljünk a férfiak is csak neten mernek írogatni élőbe gyávák