Még nem is múlt el, de már hiányzik?

A gyerekkoromra , és az azon belüli dolgokra gondolok. Még van jópár évem hátra a gyerekkoromból , de már úgyérzem , hogy hiányozni fog .Tudom , hogy ha már előre sajnálkozok , hogy vége lesz ,akkor hamar el fog telni. De visszatérve a kérdésemre : Ez normális , hogy tudatosan tudom azt ,hogy mennyire jó is ez a gyerekkor és mennyire fogom majd sajnálni , hogy eltelt ?

A másik dolog : Hamarosan leteszem a középfokú nyelvvizsgát , és ugye már 5 éve járok külön angolra egy csoportban . Nagyon stresszes szokott lenni , hiszen sok az elvárás , de az eredmény amit elértem az elképesztő. Az iskolai 0 szintről egy egész remek angol tudásom lett. És azt furcsálom , hogy hiányozni fog ez a sok stressz mert , jövőre ugye nem tudok majd járni valószínűleg a tanítási órák sokasága ( az angolom rogton iskola után van már 5 éve és nem mozdítható) miatt és a saját programjaim miatt. Nem furcsa ez ?

Lehet , hogy nem is a stressz , hanem maga a csoport és a meghatározó tanár az ami igazán fog hiányozni ? Mert mostanában nagyon jó kapcsolatom lett az ottani csoporttársaimmal.

Mit gondoltok erről ?