Ha hiányzik a múlt?

A múlt elmúlt, azon módosítani nem lehet. A jövő meg még nincs itt, arra közvetlenül nincs kihatásod. Amire kihatásod van, az a jelen, közvetve az fogja meghatározni a jövődet is. A Carpe Diem eredetileg pont azt jelentette, hogy ma élsz, nem tegnap, nem holnap, hanem ma, most kell jó döntéseket hoznod, a mostani helyzetedet kell elemezni, most kell jó döntéseket hozni, most kell a jövődet megalapozni. (És nem arról, ami lett belőle, hogy csináljunk baromságokat, nem foglalkozva azzal, hogy a jövőben ennek milyen következményei lesznek.)

Amit észre kell venned, hogy a jövőd nem csak úgy alakul valahogy, hanem javarészt rajtad, a most hozott döntéseiden múlik. Azt, hogy ami a jelenlegi helyzeted az sem csak így alakult, hanem a múltbeli döntéseid eredménye.

A múltra emlékezés jó, hiszen a múlt döntéseinek ma már látjuk a következményeit, le tudjuk belőle vonni a tapasztalatokat, így tudjuk javítani magunkban a hibákat, és ennek fényében ma tudunk hozni helyesebb döntéseket. A jövő is fontos, mert irányt ad az életünknek, amire vágyunk, vagy amitől félünk, azt szem előtt tartva tudjuk meghozni a döntéseket, hogy azok bizonyos irányba mutassanak.

Egy hasonlattal élve, ha te egy kenuban ülsz, akkor merenghetsz azon, hogy mennyivel jobb volt a folyószakaszon feljebb, ahol még simább volt a víz. Meg félhetsz az előtted lévő vízeséstől. Vagy észreveheted azt is, hogy egy rohadt evezőlapátot szorongatsz a kezedben, amit használni is tudsz valamire, pl. kievezni vele a partra, hogy elkerüld a vízesést.

> Rossz ,hogy egyre többet csalódik az ember

Rendszerint a saját elvárásaiban. Csalódtál egy barátban? Akkor nem a barátban csalódtál, hanem abban, hogy te olyan tulajdonságokkal ruháztad fel, amivel nem rendelkezik, te olyan tetteket vártál el tőle, amilyeneket nem hozott meg. Csalódtál a csokifagyi ízében? Akkor is csak a saját elvárásaidban csalódtál, abban, hogy te többet *vártál*. Ha jól értékeled a világot, minden dolgot megtanulsz annak látni, ami, az erényeivel és hibáival együtt, akkor nem fogsz csalódni.

> hogy a 14éve ismert barátom akivel nevelkedtem, fontosabb neki egy lyuk,

Nem, nem a lyuk fontosabb neki, hanem a párkapcsolat, az a lány, akin az a bizonyos lyuk van. Az emberek változnak, a szituációk változnak. Az értékrendje is változik az embereknek, a gondolkodásmódjuk is. Barátságok születnek és enyésznek el, majd születnek ujjá néha. Az emberek változnak. Egy 5 éves legót akar, egy 10 éves XBox-ot, egy 15 éves barátnőt, egy 20 éves saját albérletet, egy 25 éves saját autót.

Ha rugalmas vagy, te is változol, minden helyzetben, életkorban megtalálod azokat, akiket barátnak hívhatsz, azokat, akikkel meg tudod osztani a gondolataidat, azt, ami lelkesít, amiért érdemes akadályokat legyőzni.

> meg hogy tanulok azért, hogy utána 40-50évig dolgozzak

A munka nem cél. A munka eszköz. A munka eszköz arra, hogy pénzt szerezz. A pénz meg eszköz arra, hogy a saját életfeltételeidet teljesítsd, illetve a vágyaid, álmaid anyagi feltételeit lerakd. Az élet nem arról szól, hogy hátradőlünk, és várjuk a sült galambot. Semmi nem jár, amiért nem dolgozol meg. Nem jár ház, nem jár autó, nem jár nyaralás, nem jár fesztiválbérlet. Nem, mert ezeket valakinek meg kell teremtenie, dolgozni kell vele, amiért ő is vár valamiféle ellentételezést. Viszont ha ezt megérted, akkor a munkádban azt fogod látni, hogy oké, kapsz érte pénzt, de hogy te valamit létrehozol, ami valakinek aztán hasznos lesz, valakinek megkönnyíti az életét, része vagy annak az építő munkának, amitől a civilizációnk olyan, amilyen, amitől nem barlangban élünk.

Egyébiránt a dolog egyszerű: Válassz olyan hivatást, amit örömmel végzel, amit önmagáért csinálsz, amit ugyanúgy csinálnál akkor is, ha egy fillért nem kapnál érte, mert téged érdekel, mert szereted csinálni. Onnantól a fizetés már csak bónusz lesz, a munka meg nem mások által a nyakadba rakott iga, hanem önként vállalt kötelesség. Arra, hogy ezt megtaláld, hogy ehhez a célhoz megtedd az első lépést, arra MA van lehetőséged.

> majd mikor már pelenkázni kell, meg kb semmit se tudok tenni az életbe

Oké, csak attól még messze vagy. Addig lesz rengeteg szakasz az életedben, ami mind hoz természetesen akadályokat, nehézségeket, de örömöket, boldogságot is, amiben tanulni tudsz, bölcsebbé tudsz válni.

> csak ülni a teraszon és hintázni a széken és olvasni

Mikor odaérsz ez lesz a vágyad, és jóval többre fogod értékelni, mint itt és most ma. Ha nem, akkor nem hintázni és olvasni fogsz, hanem valami mást csinálni.

> ezt a hátralevő kort megtudjam élni, munka nélkül.

Meg lehet munka nélkül is élni azt a hátralévő kort. Csak az életnek vannak feltételei. Laknod kell valahol, valakinek fizetni kell a fűtést, a kaját, a villanyszámlát, az internet előfizetést, a számítógépet, amiről netezel. Találhatsz olyat, aki eltart, de gyanítom, az lelkiismeret-furdalást fog okozni. Vagy dönthetsz úgy, hogy mindezekről lemondasz, és tengeted az életedet egy híd alatt. Vagy dönthetsz úgy, hogy mindezeket magad teremted meg, így máris értelmet nyer az, hogy miért dolgozol, örömmel tölt el, hogy a munkád révén ezeket mind-mind magadénak tudhatod, a saját erődből fenn tudod tartani. Minden csak döntés eredménye, és minden döntésnek vannak következményei.

> Lehet rossz a felvetéseim

Inkább a világképed hibás. Negatívabban látod a jövőt, mint amilyen valójában, vagy amilyennek látni kellene.

> hogy csak nekem vannak ilyen gondolataim?

Nem csak neked. Gondolom a legtöbb fiatalnak van olyan szakasza, mikor hasonló gondolatok megfogalmazódnak benne. Bennem is voltak hasonló gondolatok, bár kevésbé láttam negatívnak a jövőt, de sokkal kiszámíthatatlanabbnak. 18 éves vagy. Már nem gyerek, de még nem felnőtt. Már nem kapsz meg mindent a szüleidtől, aminek érzed a hatását, de még nem vagy önálló, és nem tudod értékelni azt, hogy a magad ura vagy, mert még nem vagy a magad ura. Épp most nősz fel, ami bizonytalan érzést kelt, félelmes is lehet, de alapvetően a jövő egyszerűbb, mint amilyennek 18 évesen az ember gondolja, kevésbé negatív, tele van lehetőségekkel, örömökkel is, és természetesen tele van akadályokkal, kudarcokkal, zsákutcákkal is. Felnőttnek lenni azt jelenti, hogy mindkettőt képes vagy elfogadni.