Vannak még itt olyanok rajtam kívül, akik nem totális embergyűlölők?

Nem egészen értem a kérdést. A szép idős, emberek között levős kérdésre gondolsz?

Amúgy az, hogy valaki nem szeretne idegenek társaságában lenni, nem jelenti hogy embergyűlölő. Én egyszerűen nem értem, hogy miért kéne ismeretlen emberekkel időt töltenem hobbiból. Ettől még nem utálok senkit.

De magát a választ még te is megemlíted a szövegben. Neked is vannak introvertált időszakaid, azt írod. Hát, sok embernél meg ez nem csak időszak, hanem introvertált jellem, ennyi.

Én nem gyűlölöm az embereket, csak nem vágyom idegenek társaságára. Nagy baráti köröm van, tűzbe mennék értük, de nagy köztünk a távolság, így ritkán találkozunk. Kedvelem a kollégáim, jól kijövünk, minden nap kommunikálunk még homeoffice alatt is, de havi egyszer elég látnom őket, akármennyire jó fejek. Ha kikötök egy olyan szociális helyzetben, ahol sokan vannak számomra ismeretlenek, akkor bárkivel elbeszélgetek, szinte mindenkivel megtalálom a közös hangot. Utcán, boltban sorban állva is beszélgetek random emberekkel, legalább heti szinten.

Viszont engem néhány óra szocializálódás HETEKRE feltölt és utána hetekig inkább foglalkozom a magányosabb hobbijaimmal. Semmi sem jobb annál, mint egyedül túrázni a természetben vagy napokig nem szólni senkihez. Ezeket az időszakokat sokkal jobban igénylem, mint a szociális helyzeteket, de ettől még nem utálom az embereket és egyáltalán nem arról szól, amit ide általánosítottál. Szomorú, hogy egyesek képtelenek elfogadni azt, hogy másokkal kapcsolatban tilos saját magunkból kiindulni és hogy egyik csoport sem rosszabb a másiknál csak azért, mert más okoz nekik örömet.

"Hogy az istenbe lehet ennyi keserűséggel és mások utálkozásával együtt élni? Mi a jó abban hosszútávon, ha valaki falat húz maga köré és teljesen elszeparálódik mindenkitől, mert senki mást nem tart méltónak a társaságára? Hogy lehet idáig eljutni lelkileg?"

Úgy lehet idáig eljutni, hogy csak negatív dolgokat kapsz másoktól.

Amíg voltak körülöttem olyan emberek, akiktől pozitív visszajelzéseket is kaptam, addig nem voltam embergyűlölő.

Most viszont, hogy kizárólag ellenségek vesznek körül, és napi szinten mást sem hallok, csakis negatív dolgokat, rájöttem, hogy igazából belülről rohadt az összes ember körülöttem, így jobban szeretek egyedül lenni. Ha egyedül vagyok, nincs stressz, nincs szomorúság, nincsenek negatív érzések!

Gondolom, te sem szeretnél olyanok társaságában lenni, akik csakis rossz dolgokat mondanak, mind rólad, mind pedig másokról!

Én kifejezetten embergyűlölő vagyok, viszont nem értem, hogyan függ össze a kettő?

Rengeteg hobbi van, ami egyedül végezhető. Miért lenne valaki emiatt kevesebb?

Ezen kívül van, aki egyedül tud feltöltekezni, pihenni, a társaság pedig leszívja.

Introvertált vagyok alapvetően,mert rengeteg sz4rt kaptam az emberektől és emiatt nem szeretek közöttük lenni.A legtöbben ragaszkodnak a saját szűk látókörükhöz ha konfliktus van,hiába érvelek világosan,már csak ezért sem fogadják el,hát,hogy képzelem,hogy megállom a helyen egy vitában? Ha valakinek nem vagyok szimpatikus,elkezd bántani,akár fizikailag is,mintha ez alanyi joga lenne,csak mert nem vagyok szimpatikus.Belefáradtam.

Ennek ellenére,van még van bennem egy kis fény,hogy ne utáljak mindenkit.