Mit tehegyek ha mizantróp vagyok? Embergyülölő vagyok, de nagyon! Folyt. Lent.

A fogalmazásodból írélve elég magas lehet az IQ-d. :) Egy csomószor azon gondolkozok, hogy nincs is szükségem másik emberre, megvagyok én nélkülükl is. De rájöttem, hogy igazából baromi szarul vagyok ha egyedül vagyok. Lehet hogy csak egy közhely, hogy az ember egy társas lény, de mint tudjuk a közhelyeknek van egy tapasztalati alapja. Hogyha téged nem zavar, hogy az antiszocialitásod miatt egyedül vagy akkor nem is érdemes más ember táraságát keresned, csak azért mert a társadalom amúgy ,,elvárná''. Tényleg légy olyan amilyen szeretnél mert egyszer élsz! Mindenkiben benne vagy egy kicsit ez az egész, csak van akiben nagyon mélyen, szinte alig észrevehetően. Szerintem ez attól függ nagy részben, persze vannak kivételek, hogy milyen emberekkel van körül éve az ember. Akinek olyan a családja és a baráti köre, az sosem érzi magát embergyűlölönek. Mert tudja milyen hozzájuk tartozni. De ha neked nincs ilyen és nem is volt akkor nem tudod hogy milyen és hogy ez mennyire is jó. Szóval, ha esélyt sem látsz arra hogy valahol egy olyan környezetben olyan emberek vegyenek körül akiben a ,,családodat'' meg tudod találni és feláldoznál értük mindent és ők is érted, akkor ne foglalkozz az emberekkel, hanem tegyél meg mindent magadért és élj a mának.

Neked nagyon magas az IQ-d kb 150-es lehet. Nekem is magas 142. Én is ateista vagyok és determinista. Nem hiszek a földönkivüli életben. Mindenkinek mások a tulajdonságai, neked ezek a tulajdonságaid, remélem találsz egy barátnőt, aki téged így elfogad.

A kérdésedből a keserűség, tehetetlenség érződik és nem a béke állapota, mivel nincs benned kellő alázat, hála, szeretet. Nem kell szektához tartoznod, nem kell templomba járnod, hogy álkeresztényként élhess a háztetődön egy kereszttel. A vallás a hit divatos pótléka. Először is senki sem elég okos, hogy meggyőzze a nála "okosabbakat". Weöres szerint mihelyt megtudjuk a boldogság módját rájövünk, hogy senkit sem kell boldogabbá, bölcsebbé tennünk." Nem árt tudnod minden nehézség, szenvedés - türelemre, hitre, empátiára, elfogadásra tanít. A gyász is, a halál is mely a körforgás része, a gyilkosságok pedig a gonosz műve. A szeretet által semmi nem pusztul csak átalakul. Addig jönnek szembe a leckék amíg le nem vizsgázol elégségesre. Ki az egótól feszít később a keresztjén fog. Addig fog a kárhozatban tengődni míg egyszer kiürül és megtér. Míg a szenvedés után oltár előtt nem ébred. A kételyeid pedig a szabad akarat következményéből eredő gonoszság műve, szintén az egod miatt nem hiszel Istenben, a teremtésben, az ok okozatban. Isten csak azoknak tud segíteni akik hisznek benne, észlelik azt a mentőcsónakot mentőövet amit nekik küld empátia címszó alatt. Az egyetlen lehetőség akar lenni az életünkben a sok választás mellett. Mindenki eldöntheti meddig hajlandó szenvedni. S addig nem szenvedett eleget míg van ereje feltenni magában a kérdést, hogy nem szenvedett-e eleget. Egy grönlandi közmondás szerint amikor úgy érzed nem bírod tovább csak felr olyan messzire jutottál, mint amennyit kibírnál. Én is voltam évekig klinikai depressziós és szenvedtem az egoista, hálátlan emberektől.Amikor Laufenbourgba kerültem a svájci határnál életem legszebb helyére, tele mesés bicikliutakkal, udvarias és tiszteletteljes emberekkel időseket gondozni azt is a gondviselésnek köszönhettem. Éppen az az időszak késztetett és inspirált arra, hogy megírjam a Lélek érintése című könyvemet. Tudod mióta hiszek abban, hogy mindenki méltóságának a megőrzése érdekében nem azt adom amit kapok hanem azt adok amit énis kapnék. Az egoizmus egy olyan fenevad melyet ha megszelidítesz lelkiismereted által utána felellőséggel tartozol iránta. De az ki rabja érzéseinek és nem őrszeme az másoknak is rabszolgájává válik. Szolgálni, szeretettel adni pedig nem egyenlő rabszolgasággal. De abszurd lenne azt állítani, hogy senki nem értékel senkit. Attól, hogy az emberek pótolhatatlanok még nélkülözhetőek. Éppen ezért a hiányt nem éltetni, pótolni kell hanem elengedni. "minden szenvedés gyökere a ragaszkodás" létezőhöz vagy nem-létezőhöz.(Buddha)Sokan a hála kimutatását gyengeségnek vélik. Holott a mai világban hol a társas magány is létező fogalom a legnagyobb erény és erő gyengédnek lenni. Hisz szeretettel adni nem egyenlő elnyomásban élni. Tudod nem minden ember olyan 100%-ban, mint amilyennek leírtad. Csak te kifejezetten ezekre figyeltél. A világot a felszínesség és annak vetülete teszik tönkre. Salak, glitterekből összemázolt alak. De meg kell tanulni szelektálni és bízni a bennünk lévő szeretetben és nem másoktól függővé tenni boldogságunk akár egy parazita. Addig jönnek szembe a leckék amíg le nem vizsgázol elégségesre. Ki az egótól feszít később a keresztjén fog. Addig fog a kárhozatban tengődni míg egyszer kiürül és megtér. Míg a szenvedés után oltár előtt nem ébred. Az egoizmus egy olyan fenevad melyet ha megszelidítesz lelkiismereted által utána felellőséggel tartozol iránta. De az ki rabja érzéseinek és nem őrszeme az másoknak is rabszolgájává válik. Szolgálni, szeretettel adni pedig nem egyenlő rabszolgasággal. De abszurd lenne azt állítani általánosítva, hogy senki nem értékel senkit. Sokan valóban nem becsülik egymást. De döntés kérdése, hogy azok táborát erősíted akik összetévesztik az oktatást a kioktatással vagy sem. Nem mindegy, hogy feltartunk vagy kitartunk valakin melett. Bele kötünk vagy lekötünk valakit. Nem mindegy kihúzunk, lehúzunk, vagy felhúzunk idegileg valakit. Ágyat vetünk vagy valakit megvetünk, kivetünk. Nem mindegy eltelt vagy betelt nap. A tapintatlan, kíméletlen kritika valamint a rózsaszín kesztyűs monokli azaz a szemantikai szofisztika(cinizmus) is épp olyan káros, mint a képmutatás. Az őszinteséggel is hatalmas károkat lehet okozni és épp olyan igazságtalan, ártalmas tud lenni, mint a hazugság. Ezért szükséges, hogy a szavakkal békét teremtsünk és nem leépítsük mások önbecsülését, bizalmát. Tüskéinktől önmagunkat sem vagyunk képesek megvédeni, ezért kell folyamatosan lelkileg, érzelmileg fejlődni. Nem tiporhatjuk el egymást. A múltban minket ért traumákkal mem takarózhatunk csak akkor tudjuk feldolgozni őket ha felellősséget vállalunk a jelenünkért. Ha szeretnéd elmesélem neked a történetem. Párat megemlítenék. 6 évesen egy civilizálatlan nagyobb eoma fiú gyermek télen lelopta a fejemrőp a sapkát erre egy tini lány urána futott, jól elagyabulálta majd visszahozta nekem a sapkát. Volt, hogy egy lovardánál egy csapat roma gyermek megkergetett minket a pataktól fenyegetően. Volt, hogy amikor megrúgdostak 6-7 éves roma gyerekek a város központban a templomnál egy fecskét én 13 évesen elzavartam és rohantam vele az állatorvoshoz, de nem sikerült megmentenie. De nem lettem rasszista. Még mindig Bogdán Lászlót tartom a világ egyik( bár alul iskolázott) , de legintelligensebb és legjóérzésűbb polgármesterének akit félre állítottak odaadása, befolyása, nézetei, elvei miatt. Voltak roma osztálytársaim és kedveltem. Szeretem Pápai Joci hangját. A jelmez boltunkban egy roma asszonytól rendeltük a textileket. A Barátok templomnál étkeztem iskola után, mikor ingáztunk és szerettem a roma származású Hajnal nevezetű konyhás nénit mai napig köszönünk egymásnak a gyerekeivel is. Egy bicikli balesetemnél is segítőkész, korrekt roma fiú vitt ölbe a mezős úton hazáig. Már nem kukáznak és szemetelnek itt és kötekednek mindenkivel, mint régen. Egyesek próbálnak integrálódni. Nem írok le mindenkit csak, mert voltak rossz tapasztalataim. Életem során számos pillanatban ott volt, melettem az angyalom. Amikor télen 6 évesen elütött egy wolkavagen scrirocco szürke autó az átjáron csak egy pukli nőtt a fejemre és neki betjorpadt a szélvédője. Börtönbe küldte volna a bíró az előzetes bűntetőpontjai miatt a bíró, de anyum nem perelte be. Egy virág csokorral és egy új táskával megúszta. Mivel anyum árván nőtt fel mindent magának teremtett meg. A jót adva másoknak, jót generálva. Amikor borda repedéssel megúsztam, hogy egy előre meg nem jósolt zuhé alkalmával egy vízzel teli tócsában átszaltóztam a biciklimmel és egy számomra idegen kertész aki nem bizonyult sorozatgyilkos szociopata rabló pandúrnak haza fuvarozott. Amikor megbotlottam és rá estem a fenyőfára karácsonykor vagy egy üveggömb a kezemben széttört majdnem megvakultam és még sorolhatnám.