Most akkor velem van a baj, hogy nem akarok soha gyereket?

40

S vajon ez változna esetedben, ha nem lenne ebben partnered senki...

Akkor tartanál kutyát, macskát, madarat bizonyára, mint a kérdező....gondolom.

Szerintem semmi sem tart örökké, pláne a tökéletesnek hitt dolgok, mindig megfakulnak a megszokott körök.

Gyerekvállalásban is természetesen bár esetenként megfordulnak a dolgok, mint eleinte pokol s aztán egy áldás az ügy.

#39:

"Lehet rövidebben-másként kellett volna kérdeznem, hogy zavar a gyerek okozta játék, kirándulás, szülinapok, kötődése-szeretete feléd s saját szavaiddal írd le az indokot?"

Ezt megint csak beleképzelted, ez sem hangzott el.

De erre #40 tökéletesen leírta, hogy igen, zavarja az a kötöttség amit egy gyerek ad.

41! Nem változna. Nem keltetőgép vagyok, ha a partnerem rám akarná etőltetni hogy szüljek, akkor keresnék mást, akinek szintén nem kell gyerek.

"Áldás", persze. Nekem inkább átok lenne. Én ki tudok teljesedni másban és nem az 1 érdemem van, hogy szaporodóképes vagyok és nem szülök azért gyereket, mert a csordaszellem megkívánja.

Egyébként pár anyaszauruszon kívül (ez elég kevés) nem hallottam senkitől olyat, hogy mennyire megérte és milyen boldog családban él. Emberekkel foglalkozom, a gyerek után (amit általában a nő erőltet) az esetek többségében megromlik a kapcsolat, nincs idejük egymásra és semmire. Szóval mindenki utálja az egészet, maximum a facebookon van sok boldog család. Szóval ne legyünk álszentek, többet vesz el, mint amennyit ad az egész.

Na pont az ilyen vélemenyekkel van gond, mint a 43-asé, aki egy tipikus érvelési hibát követ el: [link]

Attól még, hogy találkozol ilyen véleményekkel, nem lehet általánosnak tekinteni, mégis önigazolásra használod fel és bizonyítottnak érzed, hogy te döntöttél jól. Holott az életben nincsenek ilyen abszolút igazságok, lehet a te életedben ez volt a lehető legjobb döntés, de miért akarod jobban átlátni mások döntéseit és életét? Érdekes, én nagyon sok boldog családot látok, ugyanis a gyerek megléte vagy nem léte önmagában semmit sem garantál. Gyerekkel és gyerek nélkül is lehet kiegyensúlyozott vagy éppen boldogtalan életet élni. Miért akarjátok mindenáron belemagyarázni mégis mindenkibe, hogy aki gyereket vállal, annak csak nyomorult élete lehet? Miért nem dönthet mindenki erről szabadon? 21. században élünk, te nem akarsz gyereket, tök oké, más meg igen, így kerek a világ.

44! Engem nem érdekel mások magánélete. Én senkitől nem kérdeztem még meg, hogy mi a francért szült, ellenben azoktól, akik nem vállalnak gyereket, rendszeresen megkérdezik, hogy miért nem. Felőlem lehet 10 gyereke is valakinek, nem érdekel, hogy boldog család-e vagy sem, én csak a körülöttem élők (rokonok, munkatársak, ismerősök, barátok, szomszéd) életét hoztam fel példának.

Én nem akarok belemagyarázni semmit semmibe, NEKEM nyomorult a gyerekes élet, másnak meg biztos a gyerektelen élet nyomorult.

De ha meg vagy győződve róla, hogy a te életed jobb így, akkor miért zavar ennyire, hogy felteszik ezt a kérdést? Az emberek nem azért kérdeznek ilyet, mert kifejezetten téged akarnak ezzel megalázni, vagy kellemetlen helyzetbe hozni, egyszerűen az emberek többségének életéhez hozzátartozik a családalapítás és bizonyos életkor felett előkerül ez a téma. De ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne gyerek nélkül leélni az életet. De azt te se várhatod el, hogy az emberek, anélkül, hogy tudnák, hogy te hogy döntöttél, tojashejon lépkedjenek, csak mert szerinted nem kéne ilyet kérdezni... Sztem minden választásnak megvan a maga előnye és hátránya, a gyerekmentesnel hátrány, hogy ez a kérdés időről időre felmerül, és kész.

A másik, hogy az előző kommented alapján téged igenis érdekelnek mások, hisz itt elcelted a nyelved azon, hogy a körülötted lévő gyerekesek milyen boldogtalanok és bár nem tetted hozza, de lerítt, hogy ez téged óriási megelégedéssel tölt el. Ezért nem bírják a gyerekmenteseket, mert sértődött, kárörvendő, kihaénnem emberek. Tisztelet a kivételeknek (én még ezen az oldalon nem láttam).

Azért zavar, mert úgy néznek rám, mintha UFO lennék és nem tartozom senkinek magyarázattal ezért. Plusz az elmúlt időszakban voltam pár állásinterjún, 5 helyből 4-nél megkérdezték, hogy van-e gyerekem és szeretnék-e. Nyilván nemleges választ vártak, mert nem szeretnék, ha hosszútávon kiesnek a munkából, mégis ledöbbentette őket a válasz.

Engem nem az zavar ha megkédezik, mert nem durran el az agyam. Az zavar, amikor jönnek azzal, hogy "de miért nem? Nem tudod mit hagysz ki, olyan sok boldogságot ad" stb. Ezeket nem szeretem már végighallgatni, amikor próbálják erőltetni a pozitív dolgokat, közben meg x ideje hallgatom, hogy mennyire kialvatlan, mennyire nincs ideje magára, milyen rég nem volt sehol, hiányoznak a barátai, a szórakozás, apukával nem úgy működik már a szex stb. Nyilván van jó oldala a gyereknek, de akkor nem értem miért nem arra koncentrálnak, a gyerekes szülők 90%-a panaszkodik, hogy mennyire megváltozott az élete és láthatóan probléma nekik. Sosem azt mondják, hogy milyen jól érezték magukat tegnap, hanem hogy a gyerek vegigbömbölte az utat, épp a hisztikorszakot élik, nem akar enni, nem lehet bilire szoktatni, mekkora stressz a bölcsibe szoktatás stb.

Nem, nem tölt el megelégedéssel, mert nem érdekel mások magánélete, nem nagyon szoktam rákérdezni (max barátoknál, rokonoknál), de az emberekbe bele van kódolva, hogy mindenkivel megosszák a magánéletüket, pedig nem vagyok rá kíváncsi.

A szomszédok életének meg akaratlanul része vagyok, a 2 éves gyerek 0-24 ordít, a nő meg idegbeteg és ő is ordít. Nem, nyilván nem ez az általános, de mint mondtam, a közvetlen környezetemből merítem a példát.