Érezni kell ha gyereket akarok?

Minden ember más, én csak a magam példáját tudom elmesélni. Mi is annyi ideje vagyunk együtt, mint ti. 2 éve még hallani sem akartam a gyerekről, hidegen hagyott a téma. Egyik napról a másikra kb villámcsapásra feléledt bennem az ösztön, hogy gyerek kell de azonnal, vele lenne csak teljes az életem. Ez egy elnyomhatatlan sóvárgás, hiába terelem el a gondolataimat és nyilván töltöm hasznosan a napjaimat nem ezen kattogva, az érzést nem tudom csillapítani.

Szerintem érezni fogod mikor szeretnéd, bár nekem anyum anno véletlenül lett terhes és azt mesélte, egyáltalán nem akart gyereket, de mikor megtudta, hogy terhes nagyon örült. Ha úgy érzed még várni szeretnél akkor várjatok vele

Arra várhattam volna, hogy jöjjön az érzés... Szerintem nem jön, bele kell vágni és kész. Imádni fogod a lurkót!!!♥️ 😊 Mi 10 éve vagyunk együtt, és másfél éves a kisfiunk. Sokat gondolkodtam akarom-e meg hasonlók meg, hogy készen vagyok-e rá...aztán 28 évesen úgy voltam vele, hogy én se leszek már fiatalabb. Mi külföldön semmi segítség nélkül válaltuk de még így is megérte, mert sokkal színesebb és boldogabb lett az életünk. Sokat feljődött a kapcsolatunk és meg is újult! Viszont!!! Az első 1 év iszonyat nehéz, nagy szerelem kell hozzá és sok segítség a férj részéről, hogy megbírkózatok a feladattal! De ha van segítség mama, tata akkor minden jó lesz.

Bele kell vágni? És ha utána kiderül, hogy hoppá mégse akarom ezt a pulyát? Akkor mi van észkombájnok?

Nekem évek óta megvolt a nagy gyereketakarok életérzés, mégis a terhesség minden második perecében szenvedtem, mint a tetű. Szerintem, ha nem lett volna ott az, hogy mennyire vágytam a babára, akkor bele is pusztultam volna. Nem olyan rózsás az a 9 hónap mindenkinek, hogy áldott állapot, meg habosbabos rózsafelhő. Szerintem csak akkor szabad bevállalni, ha minden porcikád akarja a gyereket az összes negatívummal, amit a testeddel, életed ritmusával művel egy terhesség+gyerekágyas időszak.

én sose akartam gyereket, aztán egyszer eldöntöttem, hogy na jó, mégis lehetne gyerekünk, csináljunk egyet. Nem megszállt valami szent érzés, hogy oh ANYA akarok lenni és GYERMEKre vágyok, hanem úgy voltam vele, hogy na miért is ne, jó lesz az, csináljunk gyereket. Csináltunk. Jó is. SZerintem akarni kell. Ne várd, hogy megszáll a szentlélek, vagy egynap szivárványok és angyali kórus jelenik meg, hogy vállalj gyermeket leányom oh igen, epedezni kezdesz hirtelen, de szerintem úgy nem szabad gyereket vállalni, hogy amúgy nem érzem úgy, hogy kéne, de hátha majd terhesség alatt hozzászokok a gondolathoz. Mocskos nehéz tud lenni, akarjad, ne azért vállald, mert más akarja. Főleg, mivel a te életedet fogja fenekestől felforgatni. Őszintén a férjed életében mi változik? Oké, otthon lesz a gyerek, de amíg terhes leszel semmi, mikor meg megszülsz, ő akkor is megy ki a világba dolgozni stb. stb. nem ő rajta fog lógni non-stop egy baba. Neked is akarni kell, nem csak neki. A férjem nagyon benne van mindenben, nem besegít, hanem sokszor többet csinál, mint én, DE még így is elismeri, hogy nekem sokkal nehezebb és az én életem változott meg igazán, az övé a szó szoros értelmében nem.

Amíg kicsi voltam tesót akartam, vagy a szomszéd gyerekeire vigyáztam. 18 évesen szültem a fiam, 20 évesen a lányom, de mindig 3 gyereket szerettem volna, csak a körülmények miatt nem gondoltam, hogy jó lenne.(Nem extre dolog csak kis lakás) Amikor változott a helyzetünk közelítettem 40-hez, de amikor kolléganőm szült 42 évesen, akkor nem tudtam másra gondolni csak hogy szeretném a 3.gyerkőcöt most úgy érzem a 4.babával lennék teljes,és több biztos nem, de a picinek is szeretnék egy korban hozzá való tesót.