Miért mosolygok akkor is, ha nem akarok? Hogyan szokjak le erről?

Velem is pont ez van most. Én azt csinálom, hogy észreveszem magamon, és átváltok normálba. Igazából ez ilyen kis berögződés, amit csak érzékelni kell és váltani belőle. Gyakorlod, aztán menni fog.

Amikor én nem mosolyogtam először, megijedtem, mert azt hittem, most bunkónak fognak nézni. És annak is néztek párszor, mert alapból elég sokszor üres arcom van, és nem fogják tudni hogy most mit érzek, félreértenek mindent. Rájöttem, ezért is mosolyogtam mindig, hogy ne legyen ez. Te is jöjj rá ezekre, miért csinálod ezt.

Hát én olyan vagyok amilyen lenni szeretnél.

Egyrészről nem érdekel a felszínesség másrészről pedig olyan problémáim vannak amiket úgy érzek csak én oldhatok de szívesen cserélnék veled

Ha több oldalt megnézel (Felnőtt párkapcsolatok, Tini párkapcsolatok ...) sok nő/lány kérdezi, hogy hogyan keltse fel a fiú figyelmét, aki tetszik neki.

Egyetlen egy tanácsot sem olvastam, ahol nem tanácsolták volna többek között azt, hogy mosolyogjon. Egy jól időzített kacagás (nem röhögés) is segít.

Nincs édesebb, mint amikor mosolygós nőt lát a férfi. Ne, ne értse félre senki! Csak mosolygásról van szó.

A Távol-keletiek tudnak szépen mosolyogni. Nem kihívó, de barátságos.

Nehogy leszokj a mosolyról!

A mosoly szerzi a barátokat!

Ha azt látják az emberek, hogy savanyú vagy, mint az ecetes uborka, vagy morcos, magadnak való, komor vagy, akkor elhúzódnak tőled az emberek. Senkinek sincs kedve beszélgetni egy savanyújóskával, de egy mosolygós, vidám egyénnel, na, az aztán jöhet.

Hidd el nekem.

Félre értesz!

A fiú felfigyel rád a mosolyod miatt, persze nem mindegyik esik beléd.

Látom, mindenképp azt várod, hogy receptet adjunk, hogyan szokj le a mosolyról. Akkor ne mosolyogj, uraljad az ajkaid mozgását.