Hogyan álljam meg,hogy ne irigykedjek olyan emberekre akik kertes házban laknak vagy csak az,hogy saját szobájuk van?
Egy kis panel lakásban lakok a családommal és egy tényleg pici szobán osztozok a nővéremmel. Semmi magánéletem sincs,mellesleg a nővérem mindent kisajátított a szobában,én semmit se dekorálhatok kedvemre,sokszor ki is vagyok küldve,mert a barátjával akar beszélgetni és,ha nem megyek ki akkor anyám cirkuszol és persze én egy fél órára barátaimmal nem tudok beszélni.
Mindig amikor meglátok egy szép kis házat akkor annyira irigylem az ott lakókat,főleg sokszor ha belegondolok,hogy azok a személyek is ugyanott dolgoznak ahol apám. A szüleimnek lenne lehetősége,hogy vegyenek egy házat,de anyám nagyon ellenzi,mert ő innen semmi pénzért nem költözik el pedig én tényleg nagyon sokat még nem fogok itt kibírni,hanem cuccolok le nagyanyámhoz.
Most lehet az,hogy mások így se élnek stb. de engem valahogy ez se motivál. Nagyon rosszul érzem magam a jelenlegi helyzetembe,persze ami van annak örülök,de ez tiszta anyám makacssága,mert neki ez a putri szomszédság jobb,mint egy nyugodt kis kerti ház.
Hat ugy ne irigykedj, hogy nalunk miutan biztositottuk a kulon szobat a gyerekeknek az se volt jo es beleizeltek szo szerint.
Tehat gondolj arra hogy nem ismered magad elegge, mi lenne ha valoban lehetne kulon szobad vagy kertes hazatok...hiszen lehet akkor meg arra irigykednel akinek sajat lakasa vagy sajat haza vagy x hektar foldje vagy tengeri szigete van. Inkabb becsuld meg amid van es abbol hozd ki a legtobbet.
Ha valakinek nem volt sajat szobaja az még a pszichologusoknak is sokat mond késöbb.
Egészsegtelen elnyomasban elsz.
A nagynénéd meg lakva ismernéd meg az is lehet rigolyàs es rosszabb sorod lenne.
Ez nem az a fajta irigyseg, ami visszataszito, csak te is vagysz egy normalisabb eletre.
Ha a nagymamad szivesen lat, otthon sem pampognak miatta, tedd azt.
Én azokra irigykedem, akik a nővérükkel lakhatnak egy szobában. :)
Mivel nekem nővérem sincs, csak fiú tesóim, és velük csak a baj van; szoktam látni, hogy akinek nővére van, annak jó kapcsolata van vele még a rivalizálások ellenére is. Megölelik egymást, tanítják egymást, ha az egyik sír, megvigasztalja a másik... Egy fiútesóval csak focizni lehet, meg számítógépen játszani, és soha az életben nem vigasztalnak, legfeljebb kinevetnek, hogy már megint bőgsz. Vagy beárulnak.
És sokszor ki vagyok hagyva mindenből, mert sokat vagyok külön, van, hogy sütögetést szerveznek egy hétre előre, én meg aznap tudom meg. Rólam se tudnak semmit, csak ha kiállok a nappaliba, éppen mindenki ráér és hangosan mondom.
És közös szobánk sincsen, így minden éjjel egyedül alszom, ha rosszat álmodom/beteg vagyok, csak magam vagyok. Amikor elutazunk valahová és közös szobába kerülünk, és aztán hazajövünk, akkor nehezen szoktam elaludni, mert olyankor hiányzik valaki szuszogása.
A házunk meg már megvan vagy 16 éve, és a kert még mindig nincsen készen, mindig akad valami tennivaló benne, kert=hatalmas kötöttség. Egy dolog miatt örülök neki nagyon; hogy a cicáink boldogan futkároznak kint. ^^
Először is nagymamám kezdte el,hogy költözzek oda,mivel egyedül van,de nem nagyon érzem korrektnak azt,hogy kiskorú létemre egy mondhatni normális családi környezetből kiköltözni.
Egyértelműen sokat tanulok,nagyon motivál ez az egész,hogy én sose kelljen ilyen környezetben éljek vagy,ha lesznek gyerekeim akkor ők se kelljen ezt megtapasztalják.
Nem értem,hogy tudod irigyelni a közös szobát 6. :) Egyértelműen pár napig bírható,de éveken át egyáltalán nem. Csak egy kicsit kéne megtapasztald és nem vágynál erre.
Mellesleg nincs olyan erős jó kapcsolatom a nővéremmel. Sokat titkolózik,szóval semmit se tudok róla és mellesleg szerintem be se kell mutassam,hogy milyen a leírtak alapján.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!