A szegények csak saját magukat nyugtatják mikor azt mondják , hogy "Ne azt nézd ami neked nincs ,hanem örülj annak amid van" és hasonló monológok?

A szomszédod egy bölcs ember, aki túllát az anyagi javakon és képes inkább a felé megtett gesztusokat értékelni. Ez nem az anyagi helyzet függvénye, inkább felfogásé.

Aki rendben a világgal és önmagával, az mindig gazdag lesz az anyagi javaktól függetlenül is. Aki a pénztől teszi függővé a boldogságát, az kiszolgáltatja magát ennek, és sebezhetőbb lesz, mint egy szegény ember.

de miért szegény az, akinek van háza?

ha tényleg szegény valaki és nyomorban él, az tényleg baj, ha nem vágyik többre, és csak tesped a nyomorúságában, vagy egy aluljáróban kéreget.

de ha van egy háza, megvan mindene, akkor miért ne élvezze az életet, anélkül, hogy hajhászná a még több és több anyagi javakat?

engem se hoznak pl. lázba az autók, se a luxus ruhák. őszintén mondom, hogy nem érdekel, nem pedig azért, mert rátréneltem magam.

szeretnék egy alapvető anyagi biztonságot, hogy ne kelljen szoronganom, ne legyek kiszolgáltatva munkahelynek, de ennyi. az energiám többi részét az élet élvezetére szeretném fordítani. én még a reggeli kávénak is úgy tudok örülni, hogy majd kiugrok a bőrömből, nem azért, mert így kell a bölcsek szerint, hanem mert szeretek élni és pont.

2 *Aki rendben a világgal és önmagával, az mindig gazdag lesz az anyagi javaktól függetlenül is. Aki a pénztől teszi függővé a boldogságát, az kiszolgáltatja magát ennek, és sebezhetőbb lesz, mint egy szegény ember.

Telitalálat:)

A mai világban szinte felfoghatatlan, de nem mindenkinek ugyanaz az értékrendje, és nem mindenkit tesz ugyanaz boldoggá.

A pénz arra van, hogy 1, életben tudj maradni 2, tudj javítani az életszínvonaladon. Ha az első megvan, az remek! A második pedig hihetetlenül egyénfüggő. Hiszem, hogy vannak emberek, akiket tényleg csak a pénzszórás tud boldoggá tenni; az, ha mindig nekik van a legújabb, a legjobb, a legdrágább, de azt is, hogy rengeteg ember nem így gondolkodik. Az élet többről - pontnosabban másról is szólhat, márpedig aki mást preferál, az miért csapná be önmagát?

Egy kicsit én is ilyen vagyok, mint a te szomszédod. Bár én megengedhetek magamnak ezt-azt, de össze sem hasonlítható számomra az érzés, amikor a pénzemet költöm, és az, amikor pl tudok valakivel egy jót beszélgetni, vagy ha kedvesek hozzám, vagy ha valami jó dolog történik velem. Nekem EZ javít az életminőségemen. EZ teszi jobbá az életemet. Ha veszek valamit, annak örülök ugyan, de az örömöm hamar megfakul és minél többet költök, annál kevésbé tudom értékelni a tulajdonaimat, viszont egy kedves gesztus emléke még napokkal később is meg tud mosolyogtatni.

A pénz jó arra, hogy ne érezzem magam kiszolgáltatottnak, de ezen kívül csak korlátozott mennyiségű örömet képes nekem adni.

Szerintem ez az emberi tulajdonság hatalmas érték a mai világban. Óriási EMBEREK a szememben az ilyen személyek. Talán azért, mert valahol én is erre törekszem.

Miért jó irigykedni, szájat húzni, lehúzni egymást, kidobni az utolsó fillért is az ablakon?

Én azt az állapotot tartom boldog állapotnak, amikor az ember elér egy olyan lelki békét, egyensúlyt, ahonnan nagyon nehéz kibillenteni. Ez nyilván nem teljesen független az anyagiaktól, hiszen ha állandóan aggódni kell a számlák miatt, akkor nehéz ezt a belső békét megteremteni. Ugyanakkor én hiszem azt, hogy nem egy luxus autó fog bárkit is boldoggá tenni.

Mondom ezt úgy, hogy átlagon felüli a fizetésünk a férjemmel, még is visszafogottan élünk, így nem mondható, hogy szegény emberként magamat nyugtatnám. :)

Mi is nagyon tudunk örülni apróságoknak. Többet ér egy kedves vacsora meghívás egy barátunknál, amibe csomó energiát beleölt, mintha valaki a kezembe adna egy tízezrest, hogy nesze, egyem le ahol akarom, vagy költsem amire akarom. Az anyagi értéke kb. ugyanaz, de az érzelmi abszolút nem.