Csúnyából lett szép emberek! Nálatok hogyan zajlott le a változás lelki oldala?

Önbizalmam nem lett sajnos és ezen eddig nem változtatott a sok pozitív visszajelzés. Bennem maradt nagyon, hogy gyerekkoromban sokat csúfoltak.

Azt nem mondanám, hogy csúnya voltam, csak nyurga, lakli kamasz. Idióta szemüveg, nyegle tartás, szóval idétlenül néztem ki. Később sportolni kezdtem, férfias kiállásom lett. Mostanra szakált is növesztettem= marcona motoros/viking fejem van. Tetszem a nőknek, csak már leszarom. Az emberek felszínesek, csak a külsőséget nézik, főleg a fészbuk korszakában. Én meg már nem akarom senkinek sem bizonygatni, hogy a belső értékek fontosabbak.

Sokáig nem volt önbizalmam. Évekkel később ért csak utol úgymond, mikor új környezetbe is kerültem.

Én nagyon csúnya kislány voltam, hihetetlenül utáltam magam. Nagyon sokat piszkáltak érte, az évek múltával egyre nőiesebb szebb lettem, sok férfinak tetszem, valamit javított az önbecsülésemen, de még mindig rosszul érzem magam és sosem gondolom elég jónak magam.

Én sose tudtam magamról, hogy jóképű vagyok, mert a szüleim, rokonaim sose mondták ezt nekem. Csak hogy tanuljak jól, az a fontos. Szemüveges lettem, akkor aztán végleg elfogadtamy hogy én nemvagyok egy jóképúlű srác. Aztán 22 évesen elhagyhattam a szemüvegemet (lézeres műtét) és onnantól rengeteg lánynak bejöttem. De én sose hittem el magamról, hogy jóképű lennék, nagyon gátlásos és hallgatag vagyok. Emiatt sokan nem tudnak velem mit kezdeni.

örülök neki, hogy előnyömre változtam, de nem szalad el velem a ló, sajnálom, hogy nem korábban voltam vonzó, mert akkor sokkal nagyobb szükségem lett volna rá, és biztosan nagyobb örömem telt volna benne