Miért bonyolultak a tört számok?

Tapasztalat.

Nekünk a matektanárunk elég tanult/olvasott ember, ami önmagában elismerésre méltó. Viszont ne hozza már be egy 10. osztályosnak a milleniumi problémákat, a relativitás elméletét, az idő mértékegységet, egy olyan magyarázathoz mint a százalékszámítás. Én speciel ezért bonyolódok bele, mivel anno minden f@szságot felhoztak nekünk hogy ez olyan egyszerű. Igen ám csak hogy a rákba próbáljam megérteni ha egy olyan egyenletet rajzol fel, amihez 2 nagy tábla kell, de más tanárnál az a 2 tábla kb 4 számjegy. Ezt vegyétek szó szerint. Konkrétan tudok ilyen példákat mondani, és a milleniumi problémákat is vegyétek komolyan, mivel valahogy elkanyarodtunk a valószínűségszámítástól ide.

Nem hiszem, hogy igazán a közoktatás hibája lenne. Szerintem a legelején, mondjuk hat éves korig, kialakul, hogy kinek van matekos feje, és kinek nincs. A közoktatás erre már csak ráerősít.

A matekos fejű gyerek élvezi a kis számok összeadását, aztán a nagy számok összeadását, aztán a százalékszámítást, aztán a másodfokú egyenletet, minden további lépcsőfoknak önbizalommal fut neki, érdeklődéssel, és ezért persze ő lesz az ügyes, jön a pozitív visszajelzés, a dicséret, és egy szinttel feljebb minden megismétlődik.

A nem matekos fejűnek szenvedés az egész, neki a matematika egy olyan dolog, amit tizenkét éven át túl kell élni.

Nyilván a közoktatás ezen megpróbálhatna segíteni, de nagyon nehéz azzal a helyzettel mit kezdeni, hogy ha a gyereknek a verstanulás a nehéz, akkor otthon biztatják, javasolják, hogy szánjon rá több időt, esetleg memorizálási tippeket adnak, kikérdezik; míg ha a matek nem megy, akkor a szülői segítség kimerül abban, hogy "abból én is hülye voltam, éld túl valahogy".

És persze a társadalmi elvárások is nagyon mások. Noha a gyakorlati élet szempontjából konkrétan 0 haszna van Petőfinek, mégis bunkónak nézik azt, aki nem tud róla semmit. Ha valaki nem tudja a legalapvetőbb valszámot, azért senki nem nézi bunkónak, pedig a valszámnak van jelentősége a mindennapi életben.

12-es vagyok.

13-as, nem értek veled egyet, általános suliban szinte végig 5-ös voltam matekból, nem mondom hogy szerettem, de jól elvoltam órákon különösebb nehézségek nélkül. Amint átkerültem gimnáziumba, megkaptuk ezt a szar tanárt, és ő teljesen összezavart hogy amit eddig tanultunk matekból az lófing, ő teljesen átvariálja, és csak azt az egy megoldási lépést kell felvázolnia mindenkinek. Holott ez nem célravezető, mivel a matematika alapjában logikáról szól, had számolja már ki a gyerek úgy ahogy tudja.

[#13-at írtam]

#14: Szerintem nagyon egyedi az eseted, mármint amit a tanárodról írsz. Én specmatos gimnáziumba jártam, mégis egyetemen (elméleti matematikus szakon) hallottam először a Millenniumi problémákról. Komolyan kérdezem, melyik Millenniumi problémát tudja egy gimis megérteni?