Aki önerőből tört ki a szegénységből, vagy az átlagos anyagi helyzetéből egy mégjobb anyagi helyzetet tudott teremteni, az hogy csinálta? Mindenképp kiemelkedő tehetségnek kell lenni?
Én nem vagyok kiemelkedő tehetség, semmiben nem vagyok jobb mint az átlag, szép sem vagyok, de szeretnék kitörni. Szeretném, ha nem kellene azon filóznom, hogy hónap végére marad-e, szeretnék utazgatni, a világot bejárni, szeretnék egy olyan munkahelyet, ahová örömmel megyek be (vagy legalábbis nem utálom azt az adott munkát), szeretnék egy szép házban élni, ahová meghívhatok akárkit és nem kell szégyenkeznem, hogy hol lakok.
Most jelenleg egy szakgimnáziumban vagyok, ha elvégzem, akkor kapok egy szakmát (titkárnő) meg egy érettségit, és ha +1 évet ott maradok, akkor leszek irodai ügyintéző. Gondolkodtam a továbbtanuláson, hogy esetleg elmennék főiskolára vagy egyetemre, de tudom, hogy felesleges lenne, mert a gimis élet is eléggé nehéz nekem, mert lassan tanulok, és amit tanulok, azt már pár nap múlva elfelejtem, hiába ismétlem át. Már sok tanulási trükköt és technikát alkalmaztam, de egyik se vált be igazán. Így az is kérdéses, hogy az érettségim meglesz-e egyáltalán, mert sok dolgot nem tudok megtanulni, egyszerűen nem képes rá az agyam, vagyis nem tudom, és úgy is elfelejtem. A nyelvvel sok problémám van, angolt tanulok, szóban nagyon nehezen megy, nyögdécselve beszélek, sok mindent nem értek, írásban még csak-csak megtudom értetni magam, de ott is van, hogy hülyeségeket írok, a hallott szöveget egyáltalán nem értem. A matekkal is problémám van, az alap dolgokat értem, de amikor már egy picit is bonyolódik a feladat és szintet lépünk, akkor már elvesztem a fonalat. Töriből nagyon sokat ad a tanár, mindent részletez, az évszámokkal nincs gondom, de a fogalmakkal igen, mert hiába írom le neki, hogy mit jelent az az adott fogalom, mindig hiányzik valami, amiért nem adja meg a max pontot, a képekről nem tudom eldönteni mi az, vagy ki szerepel a szobron. Ha tanulok is a TZ-re, akkor is csak 2-es vagy 3-mas lesz, 3-masnál jobb jegyem nincs is töriből, így 2-es vagyok belőle. Nem sajnáltatni akarom magam, meg semmi ilyen, de nemcsak nekem ilyen sok a tananyag töriből, hanem másoknak is, mert a tanár mindig részletez. Meg amikor felelek is, akkor nem tudom normálisan elmondani, mert folyton belekérdez. (Pl.: elkezdem a felelést: -A sumérok a.... - erre beleszól, hogy - Kik voltak a sumérok? - válaszolok neki, és onnantól már nem tudom, hol tartok a felelésben.)
Nem a tanárokat akarom szidni, mert tudom, hogy megvan kötve a kezük az oktatásban, de ez nekem sok.
Gondolkodtam azon, hogy mi szeretnék lenni, de így konkrétan nem nagyon tudom. Szinkronszínész akartam régebben lenni, de a szinkron az egy nagyon kiszámíthatatlan szakma, és nem lennék sikeres benne, mert tömeghangom van, és sz izgatottságtól nem tudnék jól szinkronizálni, meg nekem elég tömeg hangom van, ha lehet így fogalmazni.
Amit szeretek az a foci és a dekázás, sosem játszottam még focicsapatba, csak otthon apámmal és a testvéremmel. Nem is a fociból akarok megélni, mert tudom, hogy lehetetlen, és lány vagyok, meg nekem már elég késő lenne elkezdeni focizni, és valljuk be, elég lusta vagyok. Szeretek dekázni, a rekordom 51. Introvertált típus vagyok, nincs bajom az emberekkel, szeretek társaságban lenni, de ha lehet választani, hogy otthon ülök, vagy elmegyek haverokkal bicajozni, akkor én inkább otthon ülnék. Szeretek otthon lenni, egyedül, de nem zavar a társaság, szeretek lustálkodni. Lány létemre elég trehány vagyok, az íróasztalomon és a polcomon állandóan rendetlenség van, de van úgy, hogy kapok egy ihletet és rendet rakok, port törlök és kitakarítok. De ez egy hónapban max 1x van. Nem vagyok a koromnál érettebb, csak szeretek komoly dolgokról beszélgetni, vagy komoly dolgokról beszélgetős előadást nézni, erről véleményeket olvasni. (Pl.: abortusz, szülőség-gyermektelenség, meddőség, balesetmegelőzés, pszichológiai tények, élettörténetek).
Nem akartam kisregényt írni, és nagyon elkanyarodtam az alap témától (több mint fél órán keresztül írtam), de engem érdekelne, mivel lehetne kitörni? Legalábbis olyannal, amit szeret az ember. Vagy amit örömmel (vagy ha nem is örömmel, de nem utálattal) végez az ember.
Emellett szeretném, ha értelmet nyerne az életem.
válasza:Egyetemet végeztem+megtanultam 2 nyelvet, mellette dolgoztam
Férjez mentem, ketten nyilván könnyebb volt
Pár évet külföldön gürcöltünk szar helyen, de jó pénzért és nagyon sokat spóroltunk.
Az eleje, főleg az egyetemi évek nagyon durvák voltak, már-már éheztem is néhanapján, hogy ki tudjam gazdálkodni az albérletet. Mondjuk energiám akkor több volt.
A külföld is szar volt, de legalább láttam, hogy gyűlik a pénz.
Nos, gazdag amúgy ma sem vagyok, de van 30 éves korunkra csodaszép hitelmentes családi házunk, kocsink, viszonylag jól fizető melónk és nyugodtan várjuk a babát is. De azért gondoltam rá, hogy befizetek egy pszichológushoz, mert néha úgy érzem, rám férne, hogy feldolgozzam az elmúlt 15 évet.
válasza:Nagyon szeretném azt hinni, hogy nem kell hozzá semmi különleges születéskor kapott áldás, viszont azt tapasztalom, hogy de... valami mégis kell.
Összeraktam egy webshopot, a termék jó, külföldön 100e-es közösségek épülnek köré és a külföldi mintaboltban több 100 pozitív visszajelzés van a termékre.
Az én webshopomba pedig 500 emberből jó ha 1 vásárol. Könnyen kideríthető, hogy ez így nagyon veszteséges a számomra. Sok időt beletoltam a webshopba, rengetegszer átdolgoztam, megjelenésileg jobb mint a konkurenciáé.. még sincs vásárlás.
Erre jön átlag jóska, pár óra alatt összedob egy webshopot, ami egy tróger munka, ócska termékkel mögötte, hosszú kiszállítással, tele helyesírási hibával, rosszul jelenik meg az összes készüléken (mobil, asztali gép, tablet)
És röhögve mondja, hogy havi 1,5 milliós forgalmat generál alig 300e havi költésből, és még egy képet is megoszt a statisztikáiról.. szóval nem a levegőbe beszél.
Szóval igen is kell hozzá valami, amit akár tehetségnek is nevezhetünk.
válasza: válasza: válasza:A kitartás és a szorgalom szerintem többet számít. Az a baj legtöbbször a szegényekkel, hogy a kultúrájukban és a neveltetésükben is hordozzák a nem szerencsés mentalitást. Kitörni nem azért nehéz, mert az intellektusa gyenge valakinek, hanem azért, mert ezek az emberek gyakran arra kondicionálódtak (és tették ezt a gyerekeikkel is), hogy a világ igazságtalan, bármit csinálsz, az értelmetlen, igazából túlélni kell és úgymond tanulják és tanítják a tehetetlenséget.
Nekem nem volt túl szerencsés a családom, bár nem ebbőp a rétegből kerültem ki kifejezetten. A szüleim jól éltek anno, aztán bebukott a vállalkozásuk, elváltak és egyre inkább beszűkültek a lehetőségek, mire én oda kerültem, hogy valaki legyek és iskolába menjek. Anyukám viszont alapvetően talpraesettségre és küzdésre nevelt és arra, hogy tanuljak és keressem a lehetőségeket, amiket igenis meg kell próbálnom. Nekem különféle ösztöndíjakkal és egyetemi képzéssel sikerült visszatérnem oda, ahol a családom volt előttem (csak első diplomásként a családban) l. Viszont sok emberrel beszéltem, akik egyszerűen képtelenek voltak belelátni a lehetőséget a helyzetekbe.
Arra gondolok, mikor valakin látod, hogy lefelé tart a lejtőn és a szegény családjára fog ütni, de bármit mondasz, az rossz. Dolgozni nem, tanulni nem lehet, mert más a dolga (mondvacsinált), azt nem próbálja meg, mert oda úgyis gazdagék csókosai kerülnek be, ezt minek, azt minek és egyébként is, ott a példa előtte, hogy a családja semmire sem vitte.
Szerintem alapvetően a mentalitáson múlik az egész. Én sok emberen próbáltam segíteni, hogy kikerüljön akár a szegénységből, akár egy bántalmazó családból, de egyszerűen a legtöbb emberben mentális gátak vannak ezekben a dolgokban. És képtelenség segíteni, mert mindig mindenre lesz indok és magyarázat, mindig, mindenre lesz kifogás...
válasza: válasza:
válasza:"A sikernek nem receptje, hanem ára van. Ettől fél az emberek 90 százaléka, nem a sikertől.
A sikertelenségért is fizetni kell, de ott van fájdalomcsillapító is, amit úgy hívnak kifogás."
Szerintem egyértelmű, hogy tanulnod, képezned kell magad. Ha a gazdagság érdekel, akkor olvass olyan könyveket, amik erről szólnak. Sokat! Egy idő után rá fogsz érezni, hogy mi kell hozzá. Ezt lépcsőnként kell felépíteni. Csinálsz egy tervet és haladsz aszerint, kitartással, lemondással, küzdelemmel. Ha ott vagy, akkor majd jönnek a lehetőségek is, amikkel élni kell. Az életszínvonalad nem inflálhatod el! Ha nem érted, hogy miről beszélek olvass utána! Először vetni kell, majd utána arathatsz, nem fordítva!
válasza:Tanultam. Sokat. És hiszek abban, hogy ennek a folyamatnak sosincs vége. Maximum szünetek vannak benne. Egy-két-három év, utána újra. És természetesen a szakmámban közben is állandó fejlődni akarás, utánajárás, utána olvasás, másik nyakára járás, infó gyűjtés. Egyszóval sok sok akarat.
Egyszer hallottam egy jó megfogalmazást és azóta e szerint igyekszem élni az életem. Az elv lényege az, hogyha 5 év múlva a tükörbe nézek és megkérdezem magamtól, hogy mit tettem az elmúlt öt évben azért, hogy itt legyek, vagy hogy jobb legyek, akkor nyugodt szívvel tudjam sorolni magamnak, hogy még is mit tettem. Közel sem egyértelmű, hogy pozitív lesz a mérleg nyelve, de a lelkiismeretemmel eltudok számolni, mert tudom, hogy tisztességesen tanultam, léptem, helyezkedtem, képeztem magam, akartam. Ha csak ülnék otthon és várnám a sült galambot, szégyenkezve néznék a saját szemembe 5 év múlva. Elvesztegetett időnek érezném.
A férjemmel mindketten így gondolkozunk, lökdössük egymást előre a személyes és a szakmai célok elérésében is. Sokszor áldozatokkal jár, de összekapaszkodva megoldjuk és megyünk előre. Mindketten rengeteget tanultunk és tanulunk, lassan összeáll a vállalkozásunk teljes üzletterve gondolatban és utána jöhet a megvalósítás. Úgy érezzük a sikerünkhöz kell még pár év szakmai tapasztalat más alkalmazottjaként. Persze akkor is belebukhatunk, de ezt bele kell kalkulálni. Ha sosem próbáljuk meg, sosem jutunk előrébb. És szerintem ez a kulcsmondat, amitől valaki sikeres lesz. Ha olvasol ilyen könyveket, akkor tudhatod, hogy a legnagyobb vállalkozók sem szerencsével, első nekifutásra vitték sikerre a vállalkozásukat, illetve az életüket. Ritka az, aki igen. A legtöbbeknél, akik TISZTESSÉGES úton szerezték a vagyonukat, rengeteg verejtéket és kudarcot megéltek mire oda jutottak, ahova.
Én azt mondom, hogy tök mindegy hogy az ember merre indul, vagy mit csinál. Nem szabad beletörődni a helyzetbe. Fiatalokként, alkalmazottként is jól élünk, bőven a családunk életszínvonala felett. Beletörődhetnénk, hisz így is megvan mindenünk. Nem érzem magunkat telhetetlennek, inkább törekvőnek, tenni vágyónak, akik úgy érzik, hogy több van bennük. Viszont ahogy valaki megfogalmazta, ez szépen lassan elinflálódik és mi ezt nem akarjuk hagyni.
Keress egy irányt, amiben elindulnál. Lépj az útra és menj. Nincs magyarázat, nincs olyan, hogy neked nem jó az agyad. Ha akarod és érdekel az az út, akkor jó lesz! Ha 5 év múlva úgyérzed ez mégsem az, akkor váltasz. Sosem késő 180 fokos fordulatot venni! :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!