Miért nincs olyan,hogy minden klappoljon egy emberben?Hogy minden oké legyen?

kicsit elhúztál a saját kérdésed témájától. nem arról beszéltünk hogy midnenki hozza ki a legjobbat az életéből, hanem hogy találjunk legalább egy embert aki kihozott belőle mindent amit akart, hogy jó élete legyen.

ilyen ember van, és a kérdésed erről szólt, nem a hajléktalanokról.

ejj de rosszul állsz hozzá :D

az hogy te mire viszed semmiben sem függ attól, hogy mások mire vitték.

ha tudod a céljaid, akkor keresd meg mik a célok teljesülésének feltételei és idő kérdése mikor fog sikerülni.

Egy ideig próbáltam megfelelni ennek a "minden klappoljon" kifejezésnek, úgy öltözködtem, ahogy a környezetemben lévő embereknek tetszett, úgy hordtam a hajam, ahogy nekik tetszett, azt vettem meg ami nekik tetszett, stb. Végül rájöttem, hogy ez nem járható út, nem tudok mindenkinek megfelelni.

Fiatal vagyok, de már nagyon sok ismerősömnek gyereke van és felesége/férje, én meg még harminc éves koromig tanulni akarok, mert azt érzem, hogy ezt kell tennem. Én nem akarok gyereket, férjet is majd csak akkor, ha minden anyagi hátterem meglesz hozzá, lesz házam, lesz autóm, vállalkozásom, félretett pénzem, megfelelő élettapasztalatom, stb. Rengeteg dolgot meg akarok tanulni, már most viszonylag sok mindenhez értek, sokoldalú vagyok, épp ezért nehéz megállapodni munkaügyileg is(természetesen ezzel nem magamat fényezem, sok ilyen ember van még rajtam kívül). Túl sok minden érdekel. És ez így van mindennel, például a sporttal is. Egyformán szeretek boxolni, túrázni és gokartozni is. Hangszerek közül egyformán szeretem a szájharmomikàt, és a gitárt is. Az öltözködésem sem olyan, mint a korombeli nőké, ezért sokszor kinéznek, nem sminkelek, pedig elméletileg szép vagyok (mások szerint ronda, most döntsem el kinek van igaza...).

Szeretek bulizni is, és otthon lenni egyedül is, mert ha egyedül vagyok, akkor sok időt fordítok olyan dolgok tanulàsàra amik érdekelnek, és ha nem vagyok egyedül egy héten valamennyit, akkor már feszengek, annyira hozzá szoktam ehhez. Ezt a párom is nehezen érti meg, jó vele nyilván, de szükségem van egy napra legalább, amikor csak én vagyok egyedül, és tanulok, és csak én vagyok magammal, ilyenkor alkotok is, meg sok kérdést megválaszolok magamban.

Szóval sok fajta szempontból nézve én sem vagyok "normális", de én elfogadom magamat ilyennek, akinek meg ez nem tetszik, annak nincs helye az életemben.

Teljesen 100%-os ember pedig nem létezik, gondolj csak mondjuk a kémiára, ott sincs tiszta, 100%-os anyag, és nincs olyan vegyszer sem, ami a kórokozók 100%-àt pusztítja el. Minden ember "hibàs" kicsit, ezért vagyunk emberek. Kérdés az, hogy számodra mi a "hiba" a másikban, és hogy ezzel szemben te ezt mennyire tudod elfogadni.

Mondok én neked valamit, kérdező, aztán hogy mit kezdesz vele, az legyen a te gondod.

Rühellem a cigányokat. Utálom, hogy nincs jövőképük, utálom, hogy nem törődnek se tegnappal, se a holnappal, utálom, hogy segélyét állnak sorba, és sorolhatnám napestig.

De! Ki a megmondhatója, hogy nem ők csinálják-e jól? Attól, hogy én más nézetek mentén nevelkedtem, mi jogon ítélkezem fölöttük. Épp tegnap voltak nálam bontott építőanyagért, s amíg rakodtak, hallottam a beszélgetésüket. 40 éves faszi meséli, hogy 4 asszonytól 8 gyereke van, s a legidősebb 24 éves. Nekem mindössze (a balkézről jövőt is beszámítva) 4 csemetém van. Teát evolúciós szempontból messze-messze eredményesebb élete van a fickónak, mint nekem. Hogy nincs vagyona? Na és? Úgyse viheti magával, ha egyszer menni kell. Hogy nincs diplomája? Kit érdekel? Emberi szempontból fals értékmérő a végzettség szerinti besorolás. Hogy nem megy évente Haitire nyaralni? Láthatólag nagyon jól elvan itthon is. Minek menne?