Miért gondolják azt sokan, hogy a gondokról/problémákról nem kell beszélni?

Legfőbb gond, hogy az emberek többsége nem megoldani akarja a problémáit, csak "fürdeni benne". Azt látom, aki panaszkodik az vagy mindig ugyanarról, vagy mindig valamiről.

Volt egy ismerősöm, együtt mentünk programra. Miközben vittem végig panasz áradat jött belőle. amikor lehetett elkerültem aznap, és azt láttam, mindig valakihez oda csapódik és panaszkodik. Később beszéltük, hogy gyakorlatilag mindenkinek lejátszotta ugyanazt a szalagot. Az ilyen egyszerűen fárasztó.

Illetve az is gond, hogy a legtöbb esetben nem lehet segíteni, és ezt a panaszkodó fél is tudja. Magának kell megoldania a gondjait, és nem másokat traktálni vele.

Az megint más, ha valaki konkrét segítséget, tanácsot kér. De mikor csak szemetesnek használja az illetőt akkor nyilván nem fog pozitív visszajelzést kapni.

Sajnos én ilyen típus vagyok, mint amit leírtál. “Majd én szépen megoldom magamnak, nem kell ebből nagy ügyet csinálni.” Aztán addig-addig emészt a probléma, hogy ingerlékenyebb leszek, a hülyének is feltűnik, hogy valami bajom van és mégsem beszélek róla.

Én alapvetően ilyen vagyok, kiskoromban is hajlamos voltam elfojtani a problémáimat. Egyszerűen félek, hogy más ítélkezni fog felettem, leszid mondjuk vagy elkezd okoskodni.

1, Mert úgyis nekem kell megoldanom;

2, Mert vannak olyan problémák, amiken nem tud az ember változtatni. Vagy ha elmondja, akkor inkább eltávolodást tapasztal a társadalomtól.

Konkrét példa:

Én mozgássérült vagyok, ami kicsit látszódik. Amint elmondom, hogy mi van velem teljesen, az emberek eltávolodnak tőlem.