Miért van az hogy 30+ emberek általában meg vannak elégedve "mindennel" Az alatt meg mindenki a világ tetején szeretni élni?

Mert addigra már elértem valamit.

MErt 30 alatt még nem nagyon csináltak semmit, csak a szájuk járt.

Addig az életkorig talán tapasztal az ember mindenfélét az élet számtalan területén: család, barátok, munkahely, tanulás. Addig kiélik magukat pl.: a bulizós időszakból is, és "lenyugszanak". Nézz meg egy kutyát: ott is a kiskutya, a serdülő kutya örömteli-, játékkos életet él, majd egyszer csak ő is megkomolyodik egy idő után (sajnos).

Azért vagyok megelégedve, mert sikerült elérnünk azt amire vágytunk, sőt talán ennyiről nem is álmodtunk tizenévesen, huszonévesen. Minden célt azért nem, mert hagyni kell célokat a következő évtizedekre is, különben rohadt unalmas lenne az élet.

A legtöbb tizen-huszonéves nagy tervekkel indul neki az életnek. Hogy na neki aztán ilyen-meg olyan élete lesz. Aztán találkoznak a valósággal. Egy 30-as egyrészt lehet már elértek valamit, másrészt rájöttek, hogy az élet nem álomvilág, meg nem fenékig tejfel. És tudnak örülni az egyszerű dolgoknak is.

Nem vagyok megelégedve, sőt... Az eddigieket messze szeretném túlszárnyalni (Más kérdés, hogy mi lesz belőle, vagy mi nem.)

Tizen-huszonévesek tele vannak tervekkel, reménnyel, és menet közben rájönnek, hogy nem minden rózsaszínű meglátják a valóságot a csalódást megtapasztalják és legtöbb fiatalnak keményen küzdeni kell, hogy el érjék a céljukat.