Szoktátok úgy érezni,hogy gyakorlatilag mintha robotok lennénk az életünkben?

En mikor ezt kivülröl lattam

Volt egy pedasszisztensi allasom egy suliban. Acsorogtunk a folyosokon vigyazni a rendre, papirokat rendeztünk a gazdasagi osztalyon, es minen nap ugyanez. Munkatarsam allando felvetelre is gyurt hatarozatlan munkaszerzödesre.

En kimentem külföldre. Vendeglatas naponta bulizas, lett vagy 50 haverom, szerelmek, de rendörsegi ügyek is, több munkahelyen is voltam, igy több lakhelyem szallasom is volt, rengeteget jartunk szabadidöprogikra környezö màs orszàgokba is, egy het alatt annyi minden törtent velem mint itthon egy év alatt sem.

Aztan hazajöttem es amikor talalkoztam a volt kollegammal hogy ö még mindig ugyanugy ugyanott ugyanabban a malomban van mint egy felakadt lemez, akkor suhant at bennem a gondolat erröl hogy bakker az emberek 90%a igy él es raadasul több évtizedet is életük végéig is, komolyan mint akik barlangban élnek. Es en is igy éltem es nem lattam ki a barlangbol nem is tudtam azt hogy ez NEM normalis!

Jah ès a 90% évente 1x max 2x nyaral(illetve van hosszabb szabadsagon), en meg naponta nyaraltam haverokkal vagy èlettel teli jol fizetö munka mellett.

És az éves nyaralàs(szabadsag) is kész vicc es ez szamit normànak nem az amikor a munkàd isba szabadsàg valojaban. Ami nem normalis az a normalis.

A tanaroknal is amikor a fizetesi kategoriakat hataroztuk meg jesszus. 20-40 éveket lenyomnak egyhelyben vagy egyazon munkakörben attol kezdve hogy kileptek a sulibol aztan nyugdij. Ez beteg.

Mióta tudatosabban élem az életemet, már nem.

Amiről beszélsz, az a külső erők hajtotta robotpilóta-üzemmód. Nélkülözi a tudatosságot, a fejlődést, a változtatásra való nyitottságot. Nem az én világom.

Úgy vagyok vele, hogy életet kaptunk, akkor kezdjünk is vele valamit. Ha pedig nem felel meg ez a vegetálásszerű élet (és miért felelne), van arra lehetőségünk és eszközeink, hogy változtassunk rajta.

Én még sosem láttam így magam, vagy bárkit.

Dolgoztam monoton munkahelyen, de én akkor is ki tudtam tölteni a koncentrációm maradék részét, ötleteléssel, tervezéssel, a szünetekben meg mindig jó hangulatban voltunk a kollégákkal, megtaláltuk mindenben a pozitív oldalát.

Néha engem a napi/heti rutin tud felbosszantani, úgyhogy néha direkt csúsztatok valamin, de különben nem érzem úgy, hogy mókuskerékben lennék, mert rengeteg elfoglaltságom van.

Éppen ezért nem tartom azt a véleményt, hogy csak állandó munkahelyváltoztatásokkal, meg rengeteg szabadnappal lehet ezt a robotikus érzést elkerülni, de persze mindenki maga tudja, hogy mi kell számára az egyensúlyban lévő boldog élethez. Szerintem ez nem csak így vagy csak úgy elérhető.