Más is van úgy 20-25 évesen, hogy gyakorlatilag 0 barátja van? Mi ennek az oka?

Nekem egy barátom van akivel tartom is a kapcsolatot.

Nem azért mert nem lehetett volna több. Voltak ilyen haver szinten de suli után velük nem tartottam a kapcsolatot. Az oka, hogy én mindig is inkább magányos farkas voltam/vagyok :D

De jól is érzem magam így :P

21/F

Középiskolának vége lett és aki tehette családtaggal ismerőssel kiment külföldre, azóta is ott vannak.

Így 27 évesen meg már nem foglalkozok senkivel, legalábbis nem vagyok másra rászorulva, nem érzem azt mint mások, hogy a családtagokon kívül egy kisebb magánhadsereggel kéne bebiztosítanom magamat a magány ellen.

Persze nem azt mondom, jobb lenne egy haverral végig motorozni egy napot, meginni néhány italt, de emiatt nem fogok még ebbe is erőt, időt belefektetni.

Arról nem beszélve hogy akinek nője van, az meg nem is igazán épít barátságot, tart egy haveri szintet 3-5-10 emberrel és ennyi.

Azt vettem észre, hogy onnantól, hogy valakinek komolyabb párja lesz megszűnik az igénye más emberi kapcsolatokra. A korábbi barátaim nagy részével ez történt, ahogy lett egy pasijuk, onnantól csak a kifogásokat hallgattam, hogy nem tud velem jönni x helyre, mert a pasi jön hozzá, jövő héten sem tudunk találkozni, mert megy a pasihoz, nem nézi meg velem a filmet a moziban, mert a pasival már látta. Sajna nem vagyok hajlandó a végtelenségig könyörögni senkinek, úgyhogy egy pár ilyen kifogás után már én sem kerestem őket, tudomásul vettem, hogy már nem kíváncsiak rám.

Másrészt a legtöbb lánnyal képtelen vagyok barátkozni, mert nem bírom elviselni a "barátaim" részéről az irigykedést, furkálódást, mocskolódást, állandó megsértődést piti hülyeségeken. A srácok pedig vagy barátságnak álcázva akarnak a bugyimba kerülni, vagy, ahogy az egyik korábbi válaszoló írta, a lányokhoz hasonlóan azonnal leépítenek, ahogy kapcsolatuk lesz.