Mik a céljaitok és mit értetek el belőlük eddig? Mire vagytok a legbüszkébbek? Mi motivál titeket?

Céljaim nem igazán vannak szóval nincs mit elérni. Büszke nem nagyon vagyok semmire, de egyébként tettem már kisebb jó dolgokat életemben de egyre sem mondanám azt hogy "na igen erre én kifejezetten büszke vagyok".

Nem igazán motivál semmi jelenleg, ezért sem hajtok annyira semmiért. Ezeket én nem tartom gáznak mert még fiatal vagyok(konkrétan tini kategória) de jó lenne ha ezek a dolgok változnának mert akkor jobb lenne az életem 1-2 fokkal. Ennyi.

Vegyenek fel a kiválasztott gimnáziumba - megtörtént

Megszerezni a jogosítványomat - megtörtént

Megszerezni az angol C1-es nyelvvizsgát - megtörtént

Megszerezni az olasz B2-es nyelvvizsgát - folyamatban

Vegyenek fel a kiválasztott egyetemre - megtörtént

Befejezett írásaim kiadatása - folyamatban

Rendezzek/írjak egy filmet - folyamatban

Ha ezek még idetartoznak, rengeteg országba szeretnék eljutni és rengeteg új dolgot, főleg extrémsportot szeretnék kipróbálni.

Minden elért célra büszke vagyok, de más módon és mértékben, mert valamelyiket a kisujjamból ráztam ki (angol C1), valamiért nagyon sokat tettem (sikeres egyetemi felvétel). Ha egyet kéne kiválasztanom, az az egyetem lenne, mert igazából szinte csak ott voltak "vetélytársaim", pláne több ezres létszámban, valamint jelenleg ez volt a legnagyobb befolyásoló tényező az életemben.

A fentiek mind olyan dolgok, amikre vágytam/vágyok, és az elérésükkel valamilyen módon több és boldogabb leszek. Az álmaim elérése motivál, mert számomra az a legrémesebb, hogy úgy haljak meg, hogy kihagytam dolgokat az életből, amikre lett volna esélyem, csak elrontottam. Az alkotó tevékenységekből plusz motiváció, hogy szeretnék valami maradandót alkotni.

20/L

Hàt nàlam a tanulmànyok okj k, diploma, nyelvvizsgàk, jogsi, szakmabeli versenyeken gyözelmek, valahogy tökre nem töltenek el büszkeségekkel. Egy kötelezö robotmalom eredményei.

Belül nekem a motivaciom a folyamat figyelemhiàny volt, kezdve gyerekkortol. Igy mindig szereplèsekre vàgytam.

Gyerekként szinjàtszoköröket alapitottam, sulisan màsokat motivàltam sikeresekké es sikerrel (volt aki miattam szokott le cigiröl, volt akit felvettek oda ahova meghataroztam hogy a pontjai alapjàn hova legesélyesebb volt aki miattam kezdett tovabbtanulni volt aki pàlyàt vàltott miattam, volt aki miattam ment külföldre es lett plusz 3 millaja ugy hogy itthon fel sem akart mondani), de voltam fittness oktato, külföldön tàncos, itthon modell, mind mind figyelemhiànybol.

A legbüszkébb arra vagyok, amikor szórakozva kerestem havi 2000 eurot. Boldog voltam,életvidàm, szép, nem gàlyàztam, tökéletes szerelmes kapcsolatom volt, és dölt a lé, es ugy ereztem, ez az élet valodi arca, es eddig csak vmi barlangban éltem, hogy erröl nem tudtam.

Nem is büszkeség ez, jobban belegondolva, inkàbb egy olyan érzés, hogy örülök hogy megtapasztalhattam, inkàbb hàla van bennem.

A büszkeség érzés ha nagyon keresem talan olyanok miatt van bennem mint pl a rajzaim, vagy olyan pillanatok, amikor 3 orás nagyvizsgàt megcsinàltam kutföböl max 20 perc alatt, es a dékàn helyben javitotta es hozta felém ugy, hogy nem lattam mi a jegy, egész közel jött es akkor megforditotta,es egy bazi nagy 5-ös volt rajta es az a mosolya, hogy ez nem volt semmi!:)

Vagy pl èletem elsö pàrjam egész mucho volt, lànyok vették körbe epekedve mikor elöször talalkoztam vele, en àlltam szotlanul elhülve hangom elakadva hogy ilyen sracot életemben nem làttam még, ugy kb ràm sem nézett, erre eltelt egy hét es kb 10 en szoltak(terjedt szàjrol szàjra),hogy keres engem a sràc, talalkozni akar velem, meg akar ismerni. Több éves nagyon komoly kapcsolat lett belöle amolyan majdnem Romeo es Juliàs tipusu befejezéssel.

Akkor ugy a lànyok között kb ezzel a ki hitte volna hogy tenyleg utolsokbol lesznek az elsök, tipusu érzèssel töltött el büszkeség.

Röviden tömören. Engem inkàbb vezetnek az àlmaim, erzelmeim, mintsem egyfajta racionalis, mit tettem le eddig az asztalra tipusu gondolkodàs.

5# vagyok

A rajzaimra visszatérve hatalmas pillanatok voltak pl mikor külföldön bébiszitterként egy kisbabàt rajzoltam meg egy ffi tenyerében, mig aludtva kicsi, kitettem a szobàmban, erre egy hétvégén arra lettem figyelmes hogy az egész csalàd epp a rokonaikkal wgyütt néznek ràm elképedve, en meg pislogtam hogy most mi van mindenki le van fagyva? Mire az apuka megszoltalt. Es megkerdezte honnan ez a rajz. Mondtam, jah azt csak csinaltam mig epp ràértem. Es elkezdtek hitetlenkedni. Ezen. :D

Valamint màsik. Pàrom épp messze került tölem, igy elküldtem neki magunkat lerajzolva amikor kb kibontakozott köztünk a szerelem, ölelt,es ö visszaküldött erre egy fènyképet hogy kitette a falra es egy kis keresztett kötött rà, alàirta ö is, es egyéb diszekkel :) jut eszembe meg kéne keresnem a fotot..az egy èrték nekem.

Évek óta kiléptem a munkahelyek világából, és egy olyan "szabad" életet élek (értsd: magam osztom be az időmet), amelyre mindig is vágytam.

A másik az a fejlődés, amit leírtam, főleg az elmúlt fél évben. Rengeteg korlátomat haladtam meg, és most azt érzem, kinyílik előttem a világ.

Pénzügyileg is kezd megtörténni az, amire régóta várok.

Nekem az a célom az életben, hogy minél kevesebbet dolgozzak/vagy ne dolgozzak, úgyhogy közben meg is éljek! A lényeg, hogy utálok dolgozni és az a célom, hogy teljesen kiiktassam az életemből a munkát, amit mindig egy kényszernek élek meg, mert utálom legtöbbször a főnökeimet, a paraszt munkatársaimat többségében, meg különben, a munka egy szar dolog, az életnek nem erről kéne szólnia.

Aztán még az a célóóóm, hogy minél több szép nőt dugjak meg :) Na ez az amit sose tudok megunni! Ja meg minél többet és finomabbat enni, mert szeretek zabálni is! Meg jókat sorizni, játszani :)

Tudom, hogy ezek nem nagy életcélok, de engem ez tesz boldoggá!