Hogyan jussak el a "tettlegességig" az anyám elleni lázadásban?17l

Neki mániája apró dolgokat megtiltani, és aztán van amikor hetekig, hónapokig kell győzködni, és akkor talán belemegy. Tényleg nem kell nagy dolgokra gondolni, pl nem tetszik neki, ha rendelni akarok egy könyvet, megy belőle a vita, szerinte öreges és ódivatú ruhákat akarok hordani, vagy túl fiúsat, ha szóba kerül többnyire ebből is vita van, nem engedi, hogy megint kifúrassam a fülem, és ilyen ártalmatlan dolgok egyébként, amiken normális ember nem akad ki.

Magamban mindig elhata, hogy jó, nem könyörgök tovább, én szóltam neki, megcsinálom az adott dolgot az engedélye nélkül. Végül soha nem jutok el odáig, mert eszembe jut, hogy basszus, én nem akarom az érzelmi zsarolást hallgatni, hogy én direkt ellenkezek vele, meg fogom bánni, és bla bla bla... És tudom, hogy semmi nem fog változni, ha betöltöm a tizennyolcat, mert ő úgy gondolja, hogy nekem amíg itthon lakom engedélyt kell kérnem, akkor is, ha a saját pénzből fizetem. És még nem is arról van szó, kollégista vagyok, tehát az év nagy részében el tudom előle rejteni a dolgaimat. Mit tudom én, a könyvet és az olyan ruhákat nem viszem haza, a fülbevalókat otthon eltakarom hajjal, meg ilyenek. De én mégsem teszem meg ezeket a lépéseket, hanem inkább várok heteket, hónapokat, ne adj isten lemondok a dolgokról inkább, minthogy megtegyem. Pedig nem arról van szó, megelőzően teljes "lelki békével" összeveszek vele, de aztán soha nem jutok el addig, hogy az ellenkezése ellenére megtegyek egy adott dolgot. Pedig szerintem ezek nem olyan durva lázadások, ami azt illeti.

Mit javasoltok, hogyan legyek "tökösebb", hogy merjek lázadni az anyám ellen? 17l