Az introvertáltság csak egy mostanában divathóbort szekta vagy inkább pszichológiai jelenség?
Azért kérdezem, mert csatlakoztam egy introvertált facebook csoportba, de olyan, mintha mindenki csak divatból lenne ilyen lelkizős, szentimentális miközben olyan baromságokról írnak, amelyeknek semmi köze az introvertáltsághoz. Elmondásuk szerint tökre imádják a munkahelyüket (ahol emberek vannak, akkor hogy is van ez), mindenki oda-vissza van a párjáért (miközben az introk nehezen ismerkednek) valamelyik nap pedig a péniszméretet tárgyalták ki (jajj a kis intrók mennyire prűdek). Csak én gondolom azt, hogy ez az introvertált jelenség csak egy ostoba kreált liberális divatbaromság, mint a swag/hippi/vegánok/LMBTQ/hipszter.
Másrészt akinek szociális problémái vannak (nehezen ismerkedés, magány) az szinte mindig szorongásos/depresszív eredetű, ami pszichiátriai kezelést igényel. Az introvertáltak mégis egészséges melankólikus embereknek tartják magukat. Akkor mégiscsak egy first-world problem-es hisztizős anyucimagányoskedvence divatjelenségről van szó, nem igaz?
Én nem divat-introvertált vagyok, azt tudom. Egyébként pszichológiában teljesen körülhatárolt ez a viselkedési forma. Valamiért mostanában felkapták, ki tudja miért.
Ami rám tutira jellemző. Imádok egyedül lenni és bár van párom, és én-időm is, ennek ellenére elég sokszor elvonulok a másik szobába, hogy magammal legyek. Ehhez hasonló társ kell. Ha nincs meg megfelelő óraszám, amiben egyedül lehetek, akkor feszült, ideges vagyok és semmi nem jó.
Nem szeretem a zajos, nagy rendezvényeket, a hangos megmondóembereket, a mindenkivel való fölösleges ölelgetéseket, puszikat (a családom persze teljesen más).
Kiakasztanak a panaszkodós emberek, akik direkt mindig megtalálnak.
Imádom a csendet, a természetet, az olyan hobbikat, amit egyedül lehet művelni.
Talán azért favorizálják többen mostanában a introvertáltságot, bár egyáltalán nem azok, mert a mai rohanó életmód mellett jobban vágynak az erre a típusra jellemző dolgokra.
Az introvertáltság az, hogy jobban szeretsz egyedül lenni (könyv, zene stb), mintsem elmenj egy buliba a tömegnyomorba. Jobban értékelik a mélyebb, de kevesebb barátságot és nem mindenkihez rohannak oda barátkozni. Nem vagyunk depisek, csendesek és magunkba fordulók igen, de ez nem azt jelenti, hogy problémánk van, én egyszerűen csak szeretek a gondolataimba veszni.
Az introvertáltság nem betegség, csak más kapcsolja ki őket és nyugtatja meg mint az extrovertáltakat. De ezt a gondolatmenetet követve aki nem szereti a spenótot az beteg.
Én is szeretem a páromat és nehezen ismerkedtünk össze. Az összes többi barátomat is szeretem (léteznek), de ehhez a barátság kialakulásához minimum fél-egy év is kellett nekem.
"Aki rosszul van a szociális közegtől az igenis szorongásos, pszichológiai eset."
Aki rosszul van tőle, az igen. Csak épp az introvertáltságból ez még nem következik.
Kérdező! Attól, hogy valaki nem szereti az emberek közelségét, még nem egyenértékű azzal, hogy gátlásos. Nyugodtan odamegy pl. az eladóhoz, ha valamit nem talál a boltban, de utál a tömegben vásárolni kifejezetten a tömeg miatt. Abszolút nem érted ezt a viselkedési formát, amire születni kell és nem lehet megmagyarázni annak, aki más típus.
És nem, nem szorongásos, csupán MÁS, mit egy extrovertált.
Mindig is voltak introvertáltak, ráadásul azonos mennyiségben és mértékben, mint az extrovertáltak, mivel ez a vonás 80%-ban öröklődő.
Csak manapság a sok szorongó vagy szar társasága miatt kirekesztett, alapból beteg és emiatt (főleg akarata ellenére) elszigetelődött ember magára fogja, hogy introvertált. Holott egyáltalán nem élvezi az egyedüllétet, hanem szenved tőle, ezért savazza folyton azokat, akik együtt szórakoznak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!