Az érzelmi közelségtől való iszony vajon milyen jelenség?

Ismerek egy már nem fiatal személyt, aki egész életében 1-3 hónapos kapcsolatokat tartott fenn, abból sem sokat. Azt furcsállom, hogy ahogy elmesélte, voltak jól induló kapcsolatai, ahol lelki-testi összhangot tapasztalt, az elején nagyon boldog volt, de azt mondta, egyszer csak úgy érezte, nem kell a másik, kiábrándult belőle, de 1-3 hónapon belül. Kérdeztem, mit tettek az illetők ezért a kiábrándulásért, azt felelte, túl közel kerültek hozzá, kérdeztem, hogy vajon tapadtak rá? Azt mondta, nem, hanem a kapcsolat túl jó kezdett lenni, és ő úgy érezte, az önátadással odalenne a méltósága. Rákérdeztem, hogy megalázva érezte magát? Nem, csak hogy a másikkal való érzelmi közösségben szimbiózisban ő elveszne. Hát ez nekem nagyon érdekes volt, mert sehogyan se látom logikusnak. Miféle jelenség lehetett ez? Nem akarom egyáltalán "megmenteni", csak sokszor eszembe jut, vajon mi lehet az ilyesmi.