A hajléktalanság az egyetlen megoldás?

Egy abnormális szörnyszülött vagyok, egy nagyon rossz ember. Teljesen elkanászodtam és már nem látok kiútat, csak egy teljesen 0-ról felépítkezést. Ha pedig nem sikerülne, akkor a természetes szelekció csak megerősítene abban, hogy egy felesleges létforma vagyok a bolygón. Munkakerülő egyetemista vagyok, de az egyetemet is csak puskázva viszem végig, tanulni derogál. A kétkezi munka derogál. Éjjeli ember vagyok, délután 2-kor kelek, hajnali 4-kor alszom, éjjel vagyok aktív. Számítógépes játékok az életem, más nem érdekel. Mivel egész nap játszom, zabálok és ülök, 150 kg vagyok. Tudom hogy ez nem jó, de pont lefhosom. Anyám mindent a fenek alá rak, elkényeztet, pedig minimálbért keres. És még ma mellbevágtam, mert nagyon felcseszett, hogy maradjak csöndbe. Nem tud tőlem éjjel aludni, mert dumálok a gép előtt a haverokkal és játszunk, igazi antiszociális kocka vagyok, ő pedig másnap dolgozik reggel. Barátaim nincsenek (mily meglepő), párkapcsolatom sose volt (mily meglepő), senki nem kedvel. Pszichológushoz járok egy jóideje, de semmi haladás. Észhez kéne térjek, de annyira kellemes ez az életforma, ez a semmittevés így 20 évesen. Elvárom, hogy mindent alanyi jogon kapjak nulla megdolgozásért. Vegetálok igazából már évek óta, amúgy semmire nem költök mert nincs saját pénzem. Igazából várom a halált. Valami olyan krízis kellene ami felébreszt és máshogy látnám a világot. A hajléktalanság segítene?