Sok ember miért hiszi azt magáról, hogy örökéletű? Vagy tényleg van lehetőségük majd boldogan és fájdalommentesen meghalni?

Fiatalon az egészség természetes es nem kivàltsàg. Ezert nem gondolnak abba hogy vigyazni kene rà.

Az idösebbek akiknek màr hol ez hol az fàj meg bajuk van ök sokkal tudatosabban figelnek màr magukra habàr ez altalaban lekorlatozodik csak az erintett területre. Pl akinek gyomorpanaszai vannak az csak az ètkezésere fog ügyelni de pl sportolni nem fog.

Le is van vezetve valahol:

"Az egészség gyermekkorban természetes, felnötten megtanuljuk értékelni, öregen pedig màr nincs is ennél fontosabb"

Szoval ök még a "megtanuljuk èrtékelni"résznél tartanak vagy annak az elején, te meg màr azon tul vagy

Nem az az emberi vágy csúcsa hogy túléljen, az az alap, az adott. Élni akar az ember, és élni meg túlélni más.

Pl én nem nagyon ehetek lazacot, így ha veszünk akkor enyém egy kis szelet, asszonyé a többi. (Kb 10x-20x annyi). Imádom, de tele van rézzel.

Mikor eszik, nem azt élem át hogy "toszódjon meg amiért ő ehet ilyet én meg nem", mint neked. Hanem örülök annak hogy tud enni, vele élvezem az ételt amit jóízűen rág.

Elítélem az alkoholistákat meg drogosokat, és gyűlölöm a bagósokat, de amég legális nincs mit tenni.

Annyi hogy haverokkal kocsma helyett inkább túrázni, gyúrni vagy étterembe járunk. Ott nem nagyon lehet egyiket sem

A legtöbb fiatal 30 évesen vakarózik meg pislog, hogy miért nincs senkije és semmije a felületes szaron és az alkoholon kívül. Én is buliztam nyilván, kipróbáltam sok dolgot, még ha nem is szoktam rá, én sem vagyok egy szent, de mellette szem előtt volt tartva, hogy ne kúrogassam végig a várost, hanem lassan a húszas évek közepe felé már tartsam nyitva a szemem komolyabb dolgokra, ne maradjak a minimalista, szar munkánál, ahova másnaposan is behúzhatom a belem, ne legyek hülye, mint egy marék lepke, hanem inkább arról szóljon az életem, hogy 30-40 éves koromra felhúzzak valamit, amit nyilván nem előtte 1-2 évvel kell elkezdeni, hanem 23-25 körül legkésőbb.

Nyilván fizikailag engem is igénybevett pár dolog (bár nem tudok semmilyen krónikus betegségről vagy romlásról, fájdalomról), de itt az oldalon és az életben is azt látom, embereknek megaludt a szájában a tej és elkúrtak 10-15 évet, utána meg meg vannak lepődve, hogy sehol nem tartanak és nem jön magától az elképzelt felnőtt élet, mint a filmekben. Miközben azt nézik le, aki felfelé törekszik, megszólják a diplomásokat és kósza dugással alkudoznak azoknak, akik már meg szeretnének állapodni, majd ha nem megy bele, sértegetik...

Nem gondolják, hogy örökké fognak élni, pont ezért csinálnak hasonló dolgokat. Ha nem lenne halál, a gazdag örökre gazdag lenne, a szegény örökre szegény lenne, a beteg örökre beteg, és a fájdalom szintén örökös lenne.

A halál úgy gondolom abszolút rácáfol a materializmusra. Egy "rossz" életű ember, akinek semmilye nincsen máshogy áll a halálhoz mint a gazdag, aki halálakor elveszít mindent ami azzá teszi aki.

Nem akarok nagyon belemenni a filozófába, de létezik egyáltalán halál? Nyílván létezik valami, amitől ebben a "világban" fizikailag megszűnsz létezni.

Ha jobban és reálisan belegondolunk, már eleve a halálra születünk!!!

Azt gondolhatjuk ebből a szemszögből kiindulva, hogy az emberi életnek nincs értelme!

Ám, ha tudatában vagyunk annak a ténynek, hogy az ember szellemi, lelki tudatállapota és léte örök és nem szűnik meg létezni a testi halál alkalmával, akkor bizony érdemes egy kicsit elidőzni és elgondolkodni bizonyos dolgokon, az élet értelmén!!!!

Nos az Isten örök és halhatatlan. Isten az embert saját képmására teremtette! Isten az "Élet Leheletét" helyezte az emberbe a teremtéskor! Isten az igazhitűeket, akik Jézusban megtalálták a testben megjelent Istent, azok Jézus örökös társai és társuralkodói.

Az ember lelke, szellemi tudati létállapota örök!!! Ezért örök az Élet Jézussal és ezért örök a gyötrelem és kínszenvedés Jézus nélkül a pokolban megváltatlanul a bűnök terheivel!!!

Az ember a testi halálból szinte nem tapasztal meg semmit, ha az hirtelen történik meg. Csak a sokáig tartó kín és szenvedés és gyötrelem e testben ami sokáig elhúzódhat akár kórházban fekve. Az átlépés, ki költözés vagy átköltözés egy pillanat műve, amikor az ember lelke elhagyja a testét!!! Az egyfajta megkönnyebbülés, megszabadulás!!! Ám az igazi megszabadulás és teljes felismerés csakis Jézussal lehetséges!!!