Mit kezdjek az állandó önbizalomhiánnyal, megfelelési kényszerrel, kiábrádultsággal?
Már régóta tart ez nálam, de nem tudom mit tehetnék, hogy változzon, és úgy érzem, hogy minden nap meghal egy kicsi a lelkemből, s kezdek kiégni.
Úgy gondolom, fiatal vagyok még ahhoz, hogy így érezzek. Élveznem kellene az életet, megvalósítani önmagamat, de nem megy. Túlvagyok egy elég szar gyerekkoron, lelkileg bántalmazó, mérgező kapcsolaton. Több pszichés betegségem kialakult: szorongás, depresszió, étkezési zavarok. Nyilván nem hibázatok ezért senkit, elsősorban én kellettem hozzá, hogy ezt váltsák ki belőlem a dolgok.
Jelenleg kreatív területen dolgozom, amit eleinte nagyon szerettem. Rengeteg időt, energiát fektetek bele abba, hogy létrehozzak valamit, s a munkafolyamatot még mindig imádom. De egyáltalán nem becsülik meg, nem értékelik a munkám, ezért úgy érzem, ebben sem vagyok jó, ebben is kudarcot vallottam.
Nagyon durván nem vagyok embercentrikus, nehezen alakítok ki kapcsolatokat. Emiatt mindenhol furának tartottak, céltábla voltam, és ez méginkább elvette a kedvemet az emberektől. Talán túl idealistán, kevés racionalitással indultam neki a felnőttkornak, de szar érzés, hogy minden, amiről régebben álmodtam, semmivé lett, s olyan emberré váltam, amilyen sosem szerettem volna lenni. És már el sem tudom képzelni, hogyan lehetne nem másoknak megfelelni akarva, szorongás nélkül élni. Hányinger és gyomorideg nélkül emberek közé menni. Régen érezni és alkotni vágyó ember voltam, aki befásult, érzéketlen lett, semmi iránt nem érez igazi szeretetet, napról napra él. Úgy érzem, senki sem támogat abban, hogy önmagam legyek, csak az ellenkezőjében. Vágyom rá, hogy valakivel megoszthassam az érzéseimet, legyen egy építő kapcsolatom, de senkit sem érdeklek, nemhogy a pozitív kisugárzású, építő embereket. Köszönöm, hogy elolvastad!
Szakember vajon megoldás lenne erre? Vagy mit tehetnék, hogy visszataláljak önmagamhoz?
20/N
válasza:
válasza:Fejest kéne ugrani az életbe egy picit. Beszélgetni emberekkel, eljárni moziba, állatketbe, kirándulni és nyitni kicsit az emberek felé. Soha ne érdekeljen mások véleménye, mindig magaddal foglalkozz.
Ma is munkahelyen összevesztem főnökömmel mert valaki hülyének nézett, pedig nekem volt igazam. Aztán tök élveztem a leba**ást, megmutattam a főnöknek hogy igenis nekem van igazam, aztán mondtam hogy ha kell akkor az igazgatót is lehívom hogy bebizonyítsam neki a dolgot. Munkatásam is mondta hogy ne erőlködjek de csakazért is csináltam tovább mert túl szórakoztató volt számomra. A végén aztán nem nekünk kellett megcsinálni szóval nyertem. :D Sokkal jobb így az élet mintha mindig csak bólogatna az ember.
válasza:Szerintem érdemes lenne egy jó pszichológust keresned. (Lehet, hogy ki kell próbálni párat, mire találsz olyat aki passzol hozzád, és érdemben tud segíteni, de ez egy hosszú folyamat, nem szabad 1-2 alkalom után feladni). Igazából neked az segítene, ha kinyílnál, nyitnál az emberek felé valahogyan, akkor előbb-utóbb jöhetne a pozitív visszajelzés. De mivel nyilván ez nem megy magadtól, ehhez lehetne segítséget kérni. Segíthetne abban is, hogy magad reálisan lásd, javuljon az énképed stb. Persze neked is dolgoznod kell majd magadon, ki kell lépni majd a komfortzónádból.
(nekem is volt egy ilyen befordult, semmire sem vagyok jó, nem kellek senkinek, nem is érdekelnek az emberek, szorongok időszakom, szépen kijöttem belőle, rendbe jött a lelkem, életem. És bár néha visszajönnek még a szorongások, hiszen az alaptermészetem nem változott, már tudom őket kezelni.)
válasza:Köszönöm az eddigi válaszokat, tanácsokat! Örülök, hogy sokótok túl tudott lépni ezen az állapoton kemény munkáva Ez reményt ad!
Kedves utolsó válaszoló! Azt honnan veszi, hogy semmit sem csináltam egész életemben? 14 évig kitűnő eredménnyel tanultam, most pedig dolgozom! Maga szerint attól függ az önbizalom, hogy valaki mennyire céltudatos, sikeres, produktív? Ez az elmélet már ott megbukik, hogy mindenhol találkozni olyan emberekkel, akik a semmire magabiztosak. Az önbizalomhiányos ember, ha el is ér valamit, amit kitűzött magának, arra gondol, hogy csinálhatta volna jobban, máshogy, mivel maximalista, és sokfelől közelíti meg a céljait. Az önbizalom mértéke véleményem szerint sokkal inkább függ attól, hogyan szocializálódott az adott személy, élete bizonyos pontjain milyen környezetbe került, és ott milyen visszajelzéseket kapott. Kérem, ne írjon le munkakerülőnek, hisz nem ismer. Szép napot!
válasza:Nem megbántani akarlak, kérdező. Azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a tanulás nem hoz NAPI sikert. Az emberi agy a túlélésre van berendezkedve. Azt jegyzi meg,, ami nem várt eredményt hoz. Tanulsz, tehát elvárható, hogy jó osztályzatot kapjál. Ez az agynak smafu. Túlélés szempontjából nincs jelentősége. Nem jegyzi meg. Ha a tanulás ellenére egyest kapnál, azt megjegyezné, hogy máskor ne fordulhasson elő. Érted?
Régen a gyerekeknek megvoltak a napi ház körüli feladatai. Nem nagy dolgok voltak ezek, de arra pont elegendőek, hogy az ember gyereke észrevegye, ha jó valamiben. És az, hogy MINDEN NAP megoldotta a feladatát, MINDEN NAP meghozta a siker érzését. A tanulás hosszú távú befektetés, ha meglesz az eredménye, az csak évek múlva derül ki. Ez pedig az önbizalom fejlesztéséhez édeskevés.
A mindennapi házkörüli teendők is hozzátartoznak az ember napi rutinjához, ugyanúgy, mint jobb esetben a munka, tanulás. Albérletben élek, így a napi feladatokra is úgy tekintek, mint "még egy dologra amit ki kell pipálni a listán". Most nyilván lehetne beszélni arról, hogy "régenmindenjobbvolt", de ennek az éremnek két oldala van. Nyilván ha mindenki természetközeli környezetben nőtt volna fel, sok időt töltve a szabad levegőn, minden reggel megetetve az állatokat, akkor kevesebb világidegen ember lenne, de a mai városi halandóknak ez elképzelhetetlen. És itt jön elő megint a szocializáció kérdése. Világ életemben panelban laktam. Ha máshogy nőttem volna fel, más lenne a személyiségem? Valószínűleg igen, de utólag a múlttal már nincs mit kezdeni!
Érdekes, amit az agy működéséről ír. Ezeket a "nem várt eredményeket" új helyzetek is meghozhatnák, ahogy az előző válaszolók is írják, többet kellene kitennem magam olyan helyzeteknek, amik kívülesnek a komfortzónámon. De mindenképp érdekes a nézőpontja, köszönöm, hogy megosztotta.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!