Miért érzem úgy, hogy kibabrált velem a sors és az élet?

18, 19, 20 évesen arról képzelegtem akkor, hogy ebben a koromban már lesz feleségem és nős leszek, szép családi életet élünk és már lesz gyerekünk, jó és tisztességes munkám és állásom lesz, az életünkhöz elégséges fizetéssel.

Ez helyett, nincs senkim, munkanélküli és álláskereső vagyok és a szüleimmel élek, vidéken, ahol nagyon nehéz kitörni és 33 vagyok. Folyamatosan próbálkozom, de úgy érzem magam mint a fehéregér az egérlabirintusban aki a sajtot keresri.