Mi volt a legszebb, legönzetlenebb dolog, amit valaha valaki másért, érdek nélkül tettél?

Pénzt adtam szorult helyzetben lévő barátnőmnek, amiről tudom, hogy soha nem fogom visszakapni, a férje beteg, nem kell tovább ragozzam...

Egy fertőző, haldokló beteg mellett ültem gyakornokként, délután 3-ig volt "műszakom", este 8 előtt hunyt el, ott ültem vele és fogtam a kezét, mert előző napokban az utolsó szavai az voltak, hogy rossz egyedül, és nem akar meghalni egyedül. Sokáig egészen magánál volt, nem tudta már kimondani hogy köszönöm, csak sírt és biccentett. Aztán szépen elaludt pár óra alatt. Sajnos olyan belgyógyászat osztályoz volt ez, ahol nem segítenek a halálra rá morfiummal, vagy társaival. Azóta tudom, csak sebészeten vagyok hajlandó dolgozni, ahol ha már....akkor segítünk, törvényes kereteken belül. Nem szenvedett, nem tudom mennyit érzékelt a dologból, de sokáig vívta a haláltusát, sokáig volt terminális légzése is.

Tavaly vettem egy vidéki házat. A volt tulaj semmit nem vitt el a házból, pedig szép bútorai voltak. Mindent ott hagyott. Bútorokat, tányérokat, mindenféle konyhai eszközőket, hűtőt, túzhelyet, ágyakat, csillárokat, szőnyegeket stb. Nekem semmi nem kellett, mert más stílusú bútoraim vannak, meg mindenem megvolt.

Olvastam egy segélykérést egy családtól, akik nem pénzt kértek, hanem élelmet, meg bútorokat, hogy a lakásuk ne legyen üres. 2 kislányuk van. Valamiért megfogott a kislányok fényképe. Írtam az anyukának, aki privatban küldött képeket a lakásról, hogy élnek. Tényleg szinte semmilyük sem volt, de a nagy szegénység ellenére, szép rend volt. Felajánlottam, hogy mindent odaadok nekik ami a házban van. Még a furgont is kifizettem, hogy eljusson hozzájuk. Játékok nem voltak, ezért férjem ötlete nyomán, vettünk egy csomó játékot a lányoknak. Nagyon jó érzés volt látni a fényképet ahol a lányok boldogan játszanak. Jó érzés volt, ezért megbeszéltük a férjemmel, hogy évente egyszer gyerekeknek veszünk több játékot, vagy olyan dolgot amire szüksége van. Idén egy kisfiúnak vettünk laptopot, hogy tudjon tanulni online.

43/N

Nem igazán szoktam ilyen dolgokat tenni. Talán azt tudnám mondani, amikor újraélesztettem egy embert az utcán de az inkább ilyen reflexes dolog volt, nem éreztem magam hú de jónak utána, sőt igazából nagyon zavarban voltam amikor a lány szülei megkerestek és hálálkodtak. Vagy volt amikor egy diákomnak elintéztem hogy a családsegítőben írják alá a papírjait, mert az anyja nem volt hajlandó a kolihoz szükséges dolgokat kikérni és aláírni.

Igazából én ha jótékonykodok vagy ilyesmi, akkor állatokkal/állatokért teszem. Rendszeresen jártam menhelyre sétáltatni és gondozni amíg be nem ütött a vírushelyzet meg többször rendeztem nekik random gyűjtéseket is amikor tudtam, hogy megszorultak. De itt is igazából jó érzés nekem a tudat, hogy azok az állatok így esélyt kapnak jobb életre, szóval nem érzem teljesen önzetlennek ezt sem. Amikor sétáltatok, nekem legalább annyira szükségem van azokra a pillanatokra, mint a kutyának.