Ismertek személyesen depressziós vagy traumatizált vagy személyiségzavarban szenvedőket?

Igen. Egyik haverom azután lett depressziós, miután meghalt az anyja. Ennek 3 éve, szakemberhez nem akar menni, segíteni nem lehet rajta. Próbáltam, most adtam fel. Az elején én úgy gondolom, hogy mindent megpróbáltam. Masszív alkoholjsta lett 35 évesen, elvonóra sem akar menni.

Mivel segíteni nem lehet rajta viszont engem is kezd magával rántani és nekem kellett sokszor kihúznom a szarból, meguntam.

A depressziós "ismerősöm" én magam vagyok, illetve lehet, hogy csak voltam, mert már jobban érzem magam (igaz, ehhez pszichiáter igénybevétele és gyógyszer kellett). Nem hiszem, hogy egyetlen okra vissza lehetne vezetni, sok-sok tényező, illetve negatív tapasztalat terelt el ebbe az irányba, már gyermekkoromban elkezdődött.

A legjobb barátom (bár enyhének érzem rá ezt a kifejezést, senki nem állt hozzám ennyire közel még) skizoaffektív zavarban szenved, többször bekerült pszichiátriára, vannak hullámvölgyei. 7, lassan 8 éve ismerem, ennyi idő alatt azért megtanultam, hogyan kell kezelni őt. Konfliktusaink sem adódnak már, pedig úgy 4 éve erősen jellemzőek voltak. A neveltetése lett elcseszve alapiaiban, a családjában halmozódást mutatnak a mentális betegségek, paranoid az anyja (vele csak néhányszor találkoztam).

Volt még gimiben egy osztálytársam, vele azóta nem beszélek, mert félelmetes (és baromi toxikus) az ember, kényszeresen hazudozik, manipulál, jeleneteket rendez, veszélybe sodorja saját magát és a körülötte lévőket, alkoholizál, drogokat fogyaszt, szélsőséges ingadozást mutat mind a hangulata, mind a viselkedése, s mindaz, amit saját magáról vagy a világról gondol. Én borderline személyiségzavarra tippelnék, de szakemberhez fordulni sosem volt hajlandó, úgyhogy csak remélni tudom, hogy még egyben van. Nem tudom, miért lett ilyen.